A Szovjetunió születetése

1917-ben jelentős fordulatok mentek végbe Oroszországban. Ekkorra már egyértelművé vált, hogy a cári politika nem folytatható tovább. II. Miklós orosz cár családjával együtt a “rendszerváltás” áldozatává vált, mivel Leninék félve a cár esetleges visszatérésétől, 1918. nyarán Jekatyerinburgban kivégezték a Romanovokat. A bolsevik hatalomátvételt követően véres polgárháború bontakozott ki.

1920-ban végül Lenin irányításával bolsevik győzelemmel zárult a polgárháború. A gazdasági helyzet konszolidálása mellett fontos kérdésnek számított Szovjet-Oroszország és a környező államok kapcsolatának meghatározása.

Lenin azt javasolta, hogy független államok közösségeként alakuljon meg a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége. Formálisan ez így is történt: 1922. december 30-án létrejött a Szovjetunió.

Az 1924-es alkotmány biztosította az államok számára a szabad kiválás jogát, saját nyelvhasználatot. Természetesen a gyakorlatban ezekből semmi sem valósult meg.

Amikor például Grúziában felkelés tört ki a csatlakozás ellen, Sztálin kegyetlenül leverte azt. Már ez is előrevetítette a tagállamok önállóságának, szabad akaratának határait. 1922 után sorra a Szovjetunió részévé váltak az Orosz Szocialista Szövetségi Szovjetköztársaságon kívül többek között ukrán és belorusz területek, majd később Üzbegisztán, Türkmenisztán, Tadzsikisztán, a második világháború alatt pedig Lettország, Észtország és Litvánia.

A tagállamok azonban semmilyen politikai önállósággal nem rendelkeztek. Sztálin a soknyelvű és kultúrájú államok oroszosításába kezdett. A Szovjetunió képződményének felbomlására 1991-ig kellett várni.