Hamisítási botrány a Szentföldön

A tudósok jelentős része felháborodik azon, ha felületességgel vagy figyelmetlenséggel vádolják őket, noha akadt már példa arra, hogy legbensőbb köreikbe férkőztek be egyszerű kalandorok. Nemrégiben például egy komoly tudományos apparátussal felvértezett könyv ejtette át tudósok hadát, melyben a szerzők fiktív könyvekre és tanulmányokra hivatkoztak lábjegyzeteik jelentős részében. A kalandorok, hátsó szándékkal megírt könyvükkel a tudományos élet törékenyéségére és néha álszentségére próbálták meg felhívni a figyelmet. A tudomány világában tett kaladozásuk azonban legfeljebb a szakma haragját vonta magára, egyéb jogi követlezményekkel nem kellett számolniuk a szerzőknek. Nem így négy izraeli lelethamisítónak.

A vád: utólagos feliratvésés

Az izraeli rendőrség a múlt hét végén bemutatta azt a vádiratot, melyben Oded Golan és Shlomo Cohent műkincsgyűjtőket, Robert Deutsch paleográfust, a haifa-i egyetem tanárát, és Faiz al-Amaleh műkincskereskedőt azzal vádolja, hogy több száz régészeti leletet hamisítottak és adtak el jóhiszemű vásárlóknak.

A hamis régészeti leletek között található az elmúlt húsz év két legnagyobb, bibliai tárgyú szenzációja is: Jézus testvérének, Jakabnak az osszáriuma (a kiürített sírokból származó csontok gyűjtőhelye, az ún. „csontház”) illetve egy kilencedik századi izraeli király, Jóás király kőtáblába vésett intrukciói.

Jakab csontháza azért bírt kiemelkedő jelentőséggel, mert ez volt mindeddig az egyetlen, Jézus korából származó tárgyi-fizikai emlék, melyen egy felirat is tanúsítja Jézus létét. A felirat egyszerűen csak ennyi volt: „Jakab, József fia, Jézus testvére”.

Szintén a hamisítványok listájára került az izraeli rendőrség szerint az az elefántcsontból készült gránátalma-jogar is, amelyről mindeddig azt gondolták, hogy az egyetlen olyan műtárgy, ami Salamon templomából származik.

Több száz hamis tárgy világszerte

Szakértők ugyanakkor arra figyelmeztetnek: több száz olyan régészeti lelet lehet múzeumok és gyűjtők birtokában, melyekről eddig azt feltételezték, hogy eredetiek, ám könnyen lehet, hogy mindössze a most leleplezett hamisítói kör „terméke”. Így arra szólítják fel a világ érintett múzeumait, vizsgálják meg újból kiállított tárgyaik eredetiségét.

Shuka Dorfman, az izraeli régészeti szervek egyik vezetője szerint mindez csak a jéghegy csúcsa. „Világszerte számos tárgy kering, melyek egyszerű hamisítványok. Több millió dollárt csaltak ki az elkövetők múzeumoktól is, miközben maguk gyártották a fantasztikus leleteket” – nyilatkozta Dorfman a brit The Guardian című napilapnak.

A nyomozás kezdete az izraeli rendőrség szerint arra vezethető vissza, amikor is Jóás kőtábláját egy magángyűjtő 4, 5 millió dollárért kínálta fel megvételre az Izraeli Nemzeti Múzeumnak két évvel ezelőtt. A nyomozás során 124 tanút sorakoztatott fel a hatóság, köztük számos gyűjtőt, régészt, muzeológust, a Sotheby’s aukciós ház szakértőit illetve a British Museum valamint a Brooklyn Museum képviselőit.

Előbb eredetinek vélik, majd meggondolják magukat

Nem Salamon templomából származik?

Az ügy pikantériája kétségkívül abban áll, hogy számos olyan személy áll a tanúk listáján, amelyek korábban maguk igazolták a most hamisítványnak tekintett tárgyak egy részét. Az Izraeli Nemzeti Múzeum például nyilatkozatot adott ki, melyben elítélik a hamisítókat. Újságírók kérdésére azonban azt is elismerték, hogy az említett elefántcsont gránátalma eredetiségét korábban éppen ők igazolták vissza.

Mindezek ellenére az észak-kaliforniai Duke egyetem régészprofesszora, Eric Myers a Guardian-nek nyiltakozva azt mondta, hogy „mindez nem diszkreditálja a szakma egészét. Sokkal inkább a kereskedők és gyűjtők gátlástalanságára vet fényt.” Hogy menniyben kérdőjelezi meg a régészeti szakma elismertségét az eset, az egyelőre nem látható, annyi azonban biztos, hogy nem használ a régészeti kutatások tekintélyének az eset.

Annál is inkább, mivel a hamisítók egészen egyszerű módszerekhez folyamodtak: valóban korabeli, ám profán régészeti leletekre vallásos feliratokat véstek, majd azokat újból „antikizálták”. Az így előállított szenzációs leleteket aztán jó pénzért adták tovább olyan múzeumoknak is, melyek különböző tesztek segítségével szigorúan figyelnek a beszerzett tárgyak eredetiségére.

Megkérdőjelezett szakmaiság

A nyomozás komolyságának ezenkívül az sem tett jót, hogy az izraeli rendőrség saját bevallása szerint is csak akkor kezdett gyanút fogni, mikor a négy hamisító egyike, az egyiptomi származású Faiz al-Amaleh több tel-avivi kocsmában is enyhén illuminált állapotban saját (hamisító)tevékenyéségével dicsekedett hallgatóságának. Akár igaz a dolog, akár nem, az ügy minden valószínűség szerint már a bíróságon dől el, noha a tanúk között akad nem egy, aki saját korábbi nyilatkozatai és szakértői véleménye alapján akár a vádlottak védelmében is felléphetne.