Egy rakomány telefonpóznáért a Ruhr-vidéket

Az első világháborúból vesztes országként került ki Németország. A történelem folyamán a németek által többször megalázott franciák úgy érezték, hogy eljött a revans ideje. A győztes szövetséges hatalmak 1919. június 28-án a versailles-i kastélyban aláíratták a németekkel a háborút lezáró békeszerződést. Azonkívül, hogy Németország fontos területeket (többek között Elzász-Lotharingiát) veszített, felszerelések és vagonok átadására kényszerítették, illetve 10 éven át tartó szénszállításra kötelezték Franciaország irányába. A saar-vidéki bányák tulajdonjoga a francia államra szállt, azonban ők még többet akartak. A nyersanyagokban bővelkedő Ruhr-vidék kellett nekik, és az indokot is megtalálták annak megszerzésére.

1921-ben a jóvátételi bizottság a Ruhr-vidék megszállásával fenyegette meg Németországot abban az esetben, ha az a jóvátételi kötelezettségét, a hadsereg leszerelésének végrehajtását elmulasztja. Poincaré francia miniszterelnök még azt is kijelentette, hogy egy esetleges apró német mulasztás esetén azonnal bevonulnak a Ruhr-vidékre. A késedelem pedig bekövetkezett: a németek nem a megadott időben szállítottak le egy rakomány telefonpóznát, valamint a szénszállítás is akadozott.

„Franciaország nem fog tovább arra várni, hogy Németország teljesítse kötelességét” – mondta Poincaré. 1923. január 10-én a jóvátételi bizottság tájékoztatta a német kormányt, hogy a franciák ezután személyesen irányítják a termelést. Egy nappal később, azaz január 11-én pedig az 5. francia hadosztály bevonult a Ruhr-vidék városaiba. Németországban országos felháborodás alakult ki. A német birodalmi kancellár passzív ellenállást hirdetett, így a bányákban munkabeszüntetést hirdettek meg. A franciák erre agresszív fellépéssel, kiutasításokkal, bebörtönzésekkel reagáltak.

A francia-német kapcsolatok csak azután kezdetek el javulni, miután Gustav Stresemann lett a német kancellár, majd külügyminiszter. Stresemann a békés tárgyalások és jóvátételi politika híve volt. Ez a momentum Poincarét is megenyhítette, aki maga is kénytelen volt belátni, hogy a Ruhr-vidék megszállása több veszteséggel járt, mint nyereséggel.