Román-magyar közös államcsíny az ötvenes években?

A Magyar Kisebbség című folyóirat következő számában megjelenő tanulmány szerint Szoboszlay Aladár és az általa alapított Keresztény Dolgozók Pártja kossuth-i mintára „Dunai Confederatios” államot akart létrehozni a szovjet érdekzóna kellős közepén.

A transindex.ro című internetes portál által is bemutatott tanulmány szerzője, Stefano Bottoni szerint az államcsínyről álmodozó szűk értelmiségi kör ügye elsősorban a Temesváron született, és Kolozsváron érettségizett Szoboszlay őrületes naivságáról árulkodik. A román kommunista párt vezetői azonban úgy tűnik másként gondolkodtak. A maroknyi résztvevőn kívül talán ők vették egyedül komolyan Szoboszlayék tevékenységét. Ők viszont nagyon is.

A cél: közös román-magyar állam

Szoboszlayék legfőbb célja az volt, hogy Magyarországon és Romániában egyszerre robbantsanak ki egy forradalmat, amelynek révén megdöntenék a kommunista rendszert mindkét országban, ezt követően pedig a két állam Arad központtal egy közös államalakulatban, az ún. Confederatioban egyesülne. Mintaképül leginkább a Habsburg birodalom szolgált, annyi különbséggel, hogy az újonnan létrehozott államban igen hangsúlyosan jelent volna meg a kulturális önrendelkezés eszméje, amennyiben mindegyik állam saját illetékességi körébe tartoznának a „kultuszügyei”.

Szoboszlayék elsősorban a kommunista rezsim által marginalizált rétegeket akarták elérni, ám tudatában voltak annak, hogy széles néprétegeket nem tudnak bevonni radikális elképzeléseikbe. Ügyvédek, papok, tanítók, kisbirtokosok és arisztokraták nemzetiségre való tekintet nélkül csatlakoztak a titkos összesküvéshez.

A résztvevők: egykori magyar békepap, román ügyvédek és arisztokraták

Hogy mennyire nem sajátosan magyar szervezkedésről volt szó, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy Szoboszlay mögött második emberként az az Alexandru Fintinaru magyarpecskai román ügyvéd állt, aki görög-katolikusként nem ismerte el a kommunsták által kierőszakolt „egyesülést” saját egyháza és az ortodox egyház között. Fitinaru ezért inkább járt magyar nyelvű katolikus misére, semmint román nyelvű ortodoxra.

Fintinaruval ellentétben azonban Szoboszlay nem viselkedett már kezdetektől fogva ellenségesen a moszkovita kommunistákkal szemben: 1950 előtt a pappá szentelt fiatalember tagja volt a román kommunista párt által létrehozott békepapi mozgalomnak, mely a katolikus egyház és a kommunista párt felhőtlen jó viszonyát hirdette.

Az ötvenes évek közepén azonban Szoboszlay határozottan elfordult a kommunistáktól, sőt 1955-ben szintén titokban létrehozták a Keresztény Dolgozók Pártját, melynek elsődleges feladata lett volna a forradalom utáni hatalom megszerzése, és nagyravágyó terveik megvalósítása.

A megvalósítás: eleve kudarcra ítélve

Fintinaru és a magyar katolikus pap 1956. augusztus 28-ára tervezték az államcsínyt, melyben Fintinaru egyik katonatiszt ismerősének a tankegysége is részt vett volna – amennyiben a román ügyvéd barátja igent mondott volna a tervre. Míg a tankok a kulcsfontosságú épületeket foglalták volna el Bukarestben, addig a Székelyföldről vonaton érkező felfegyverzett magyarok a bukaresti Gara de Nord-nál csatlakoztak volna hozzájuk.

A terv azonban nemcsak az elutasító magatartást tanúsító katonatiszten hisúsult meg: Szoboszlayékat ugyanis az állambiztonság, többek között pszichikai nyomásgyakorlás útján beszervezett magyar ügynökök segítségével már régóta figyelte. A jelentésekben komoly túlzások is voltak, ám mindez nem akadályozta a Securitate-t, hogy a szeptember 10-én elfogott, és 14-én a rendes bíróság által elítélt összesküvőket nemsokkal fogházba szállításuk után átvigyék a Securitate tartományi parancsnokságára, és különböző kényszerítő eszközök segítségével másokra terhelő vallomásra bírják őket.

A következmény: 200 letartóztatott, 47 elítélt, 10 halálraítélt

A Magyar Kisebbségben megjelenő tanulmány szerint a kívülállók számára idealista elképzelések következményei igen komolyak lettek: a naiv álmodozások következményeképpen 200 embert tartóztattak le, 47-et ítéltek életfogytiglanra 10-et pedig (köztük Szoboszlayt, Fintinarut, sőt még egy román ortodox papot, Aurel Dan-t is) kivégeztek.

A pár héttel a magyar forradalom előtt kirobbant ügyet így végül hamar elfojtották a román kommunisták. A közös román-magyar állam eszméje azonban minden valószínűség szerint nemcsak a kommunisták szemében volt szálka: az utókor (ugyan gyakran talmi) tudását figyelemebe véve azt mondhatjuk, hogy a realitásoktól elrugaszkodott gondolatok nehezen találtak volna táptalajt egy sikeresen kirobbantott közös forradalom esetén is.