Dánia elveszítette Norvégiát

Több mint 400 éven keresztül Norvégia dán közigazgatás alatt állt, mígnem a napóleoni háborúk végének közeledtével változások következtek be a norvégok életében is. A napóleoni háborúk alatt Dánia Franciaország oldalára állt, melyet egy 1807-es katonai szövetséggel meg is erősítettek. Pár év múlva azonban kiderült, hogy a dánok a vesztes oldalára álltak. Napoleon vereségét követően orosz-porosz egységek vonultak be Dániába.

Dániának nem volt más választása, mint Kielben megkezdeni a béketárgyalásokat a győztesekkel. A tárgyalásokat követően súlyos területveszteséget könyvelhettek el a dánok: Norvégiát át kellett adnia a svédeknek. Annak ellenére, hogy a norvégok svéd igazgatás alá kerültek, komoly önrendelkezési jogokat kaptak. Így az 1814. január 14-i kieli szerződés megkötésével megszületett a norvég állam.

A norvég nemességet azonban az idegen fennhatóság alatt kiharcolt autonómia nem elégítette már ki. A nemesség ellenállást szervezett és miután a nemesi gyűlés összeült, 1814. május 17-én elfogadták a norvég alkotmányt. Ez a dátum Norvégiában még ma is a nemzeti ünnepek közé tartozik.

Az alkotmány kimondta, hogy Norvégia független királyság, melynek öröklését a népképviselet határozza meg. Viszont sem a svédek, sem más nagyhatalmak nem ismerték el a norvég alkotmányt. A norvég-svéd konfliktusnak és a köztük kialakult 14 napon át tartó háborúnak eredményeként mindkét fél engedett.

A mossi egyezmény értelmében megszületett a norvég-svéd perszonálunió, mely majdnem 100 éven át fenn is maradt: csak 1905-ben történt meg a teljes szétválás. Az 1905. november 25-én immáron teljesen függetlenné vált Norvégiában végül VII. Haakont kiáltották ki királlyá Osloban.