Hogyan élünk majd 2020-ban?

A jövőkutatás régebben a sarlatánok, még régebben a sámánok, madárjósok (augurok) és más egyéb kultikus feladatokat ellátó személyek feladata volt. Manapság viszont komoly üzlet a futurológia: a világcégek például aligha fizettek volna a római auguroknak, viszont a modern kutatóintézetek munkáját gyakran finanszírozzák.

Vége az optimizmusnak

De térjünk rá a legújabb futurológiai tanulmányra: vége az optimista jóslatok korának – már a jövő sem a régi! Körülbelül így foglalhatjuk össze azt a 319 oldalas dokumentumot, amelyet a német Siemens cég megbízásából készített a TNS Infratest piackutató intézet. A tanulmányt részletesen ismertetni gyakorlatilag lehetetlen, viszont két alapvető szcenárió kibontakozik a TNS munkájából, amely azt próbálta előrejelezni: miként fogunk élni 2020-ban.

Közismert, hogy a jövőkutatók feladata igencsak nehéz. Például amikor London közlekedési problémáit próbálták a XIX. században előrejelezni, az egyik felvetés szerint megbénult volna a város, mert a forgalom növekedésével arányosan egyre több lócitrom borította volna el az utakat. Hát igen: a technikai ugrásokat nehéz belekalkulálni a számításokba, így aztán a benzin- és Diesel-motorok, illetve az elektromos áram nélküli előrejelzések igencsak borúlátóak voltak.

Tíz feltartóztathatatlan megatrend

Most a TNS Infratest borúlátó: mindkét általa felvázolt szcenárió szerint 2020-ra nehezedni fog az életünk. Persze más és más módon. Mindezt 116 szakértő megkérdezése után jelzi előre a kutatóintézet. Bár a tanulmányt ismertető Spiegel Online, illetve a Technology Review folyóiratok ezt nem említik, de a változatok elsősorban európaiaknak készültek, számukra lehet jelzésértékű számos következtetés.

Tíz feltartóztathatatlan „megatrend” – ezt a fogalmat még John Naisbitt vezette be a nyolcvanas években – mindkét szcenárióra igaz, vagyis például folytatódni fog a globalizáció, amely egyre nagyobb arányú lesz. Ugyancsak bizonyosra vehető a társadalom elöregedése és a kommunikációs médiák sűrűbb hálózatot fognak kiépíteni.

Ugyancsak nagyon valószínű – bár kevésbé, mint az előbb említett három folyamat –, hogy a technika fejlődésével párhuzamosan több számítógépes világhálózat, vagyis több World Wide Web alakulhat ki. Ez aztán megnehezíti a válogatást, és egyre inkább az ellenőrizhetetlen tartalmak irányába „fajulhat el”.

A barátságos verzió: állam bácsi segít

De nézzük most a jövőképek különbségeit: az első szcenárió valamivel barátságosabb, lássuk tehát előbb ezt! Eszerint ugyanis a lakosság nem a gazdasági dinamika iránt elkötelezett, és nem az innovációt keresi, hanem az állandóságot, a folytonosságot. (Tegyük ehhez hozzá: a lakosság nagyobbik része mindig is a biztonságra törekedett, de nem mindig ez a rész határozta meg a fejlődést. Például földrajzi felfedezőből alig akadt egy pár, mégis ők határozták meg a világképet az újkorban, nem a nyugalomra váró földművesek, jobbágyok, kézművesek milliói.)

De nézzük tovább az első szcenáriót: eszerint ugyanis a kényelmes polgárok egyre több szabadidőt, szabad teret nyernek a technicizált környezetükben, és ez elsősorban az európai gazdaság stagnálásának is köszönhető majd. Minthogy a lakosság nem sokat tesz, az államra maradnak a tennivalók. És ezt a szcenárió készítői is így gondolják!

Egy erősebb állam a „barátságos” verzió szerint képes lenne az oktatásban, az egészségügyben aktívabban fellépni, s természetesen a védelemről, biztonságról is a közszféra gondoskodna a társadalomban. Az első forgatókönyv szerint a két nem közötti különbségek tovább csökkennének: minden vezetési szinten azonos arányban képviseltetnék magukat a férfiak és a nők.

Vannak hátrányai az erős államnak

Ugyanakkor ennek a verziónak vannak hátrányai is: minthogy nem túlzottan gazdaságos, sokaknak két-három állást kellene vállalniuk (ez egyébként a nyolcvanas évek Magyarországára emlékeztet: a nem túl hatékony állam és a gmk-kban, pjt-kben, vgmk-kban túlórázó magyarok fokozatosan bontották le az államszocializmust – a Siemens valószínűleg nem ezt a szcenáriót fogja választani, ha rajta múlik). Az álláshalmozás természetesen a magas életszínvonal fenntartása végett következik majd be.

Ugyanakkor ez a társadalom, amelyet az erős állam, illetve a gyenge vállalkozások jellemeznek, egyáltalán nem fog bezárkózni. Az új technológiák iránt például kifejezetten nyitott lesz. A kvantumszámítógépek használata mindennapossá válik, merthogy ezt is állami támogatás segíti majd elő. Automatikus fordítási rendszerek fognak működni, így aztán az egzotikus regionális nyelvek is fennmaradhatnak.

Gondok az egészségügyben

Persze a technikai örömöknek határuk van: a privátszféra védelme egyre inkább háttérbe szorul, a „hálózatok” valóban „behálóznak” majd minket.

A növekvő átlagéletkor mindazonáltal egyre nagyobb szerepet juttat az egészségügynek 2020-ra: minthogy az első szcenárió szerint az emberek „barátságosak”, vagyis szolidárisak maradnak, tartják magukat az erkölcsi értékekhez, nem veszik igénybe a genetika legmodernebb vívmányait. A sejtsebészet legfrissebb eredményeiről tehát lemond ez a fajta társadalom, amely határt szab a modernizációnak.

Így a születés előtti orvosi diagnosztika sem fog elterjedni, és más hasonló dolgok sem hódítanak majd teret. Viszont azért, hogy a drága egészségügyi rendszert kissé olcsóbbá tegyék, az öngyógyítás kerül majd előtérbe: sokan maguknak mérik majd a vérnyomást, sőt a vérvétel és a vizeletelemzés is a „Csináld magad!” mozgalomra emlékeztetnek majd. (Mindez egyébként ma sem ritkaság: a cukorbetegek, vagy a magas vérnyomásban szenvedők maguk mérik a vércukorszintjüket, illetve a vérnyomásukat, ha tehetik. A jövőben viszont ez a módszer tényleg sokkal elterjedtebbé válhat.)

A kellemetlenebb forgatókönyv

A második forgatókönyv kissé elidegenedett társadalmat vázol elénk (bár már a mai is eléggé az, sokak szerint). Az állam ebben a hipermodern társadalomban magára hagyja az egyes embert, mindenki leginkább saját magára hagyatkozhat. Ezért ez a Spiegel szerint a „kellemetlenebb változat”. A régi erkölcsök lazulnak, az egyéni érdekérvényesítés kerül ebben a szisztémában előtérbe.

Az idő ebben a társadalomban luxuscikk lesz. Az emberi közösség két részre oszlik majd: az „időben szegény, pénzben gazdagokra” és az időmilliomos szegényekre. Jelentős tömegek képzettség hiánya és a növekvő követelmények miatt kiszorulnak a munkaerőpiacról, és legfeljebb a létminimumon tengethetik az életüket.

Aki viszont nem hull ki a rostán, az 2020-ban igencsak jól járhat: a specialisták, a szakértők, a különleges tudással rendelkezők jól fognak keresni, és magánéletüket csakúgy maguk formálhatják, akárcsak a karrierjüket a munkahelyükön. Erre szükségük is lesz, minthogy a nyugdíjkorhatár 70 évre nő majd, ezért alighanem többször is meg kell szakítaniuk a professzionális karrierjüket, hogy továbbképezhessék magukat, vagy egyszerűen csak pihenni tudjanak.

A kettes számú szcenárióra is igaz, ami az elsőre: vagyis ez a társadalom is nyitott lesz, elsősorban az új technológiákra. Sőt, még nyitottabb, mint az első verzió közösségei. Itt mindenféle új technológiát bevezetnek majd, bátrabban, mint az előzőekben említett társadalmi vízió esetén. Ebben a társadalomban már a születésre is hatni akarnak az emberek, az orvostudomány tehát komoly kihívások elé néz – nemcsak technikai, hanem etikai problémákat is le kell küzdenie.

Technológiamentes övezetek?

Az első pillantásra ez a második verzió sokkal barátiabban fogadja a technológiai újításokat. Az állam és a társadalom szabadjára engedi a mérnököket, s a piac nyomására tovább gyorsul az innováció. Az embereket egyre több autonóm rendszer veszi majd körül, miközben az 1-es számú verzió szerint „technológiamentes övezetek” is létrejöhetnének.

Az első szcenárióban is meglennének tehát a technikai újítások, ám azok elfogadottsága változó, nem olyan egyöntetű, mint a második verzió szerinti társadalomban. Az első forgatókönyv ennek megfelelően sokkal környezettudatosabb gondolkodást tesz lehetővé. Terjednek majd az üzemanyagcellák, amelyek kisebb szennyezést bocsátanak ki, és takarékosabbak az energiával is.

Végül a TNS-tanulmány kapcsán érdemes megjegyezni a Spiegel Online kommentárját: akármennyi futurológiai tanulmány születik is, egy dolgon egyik előrejelzés sem változtathat – azon, hogy a jövő bizonytalan. Amennyiben meg akarjuk ismerni, akkor a legjobb, amit tehetünk a német újság szerint: ha magunk próbáljuk formálni azt…