A Német Birodalom megalapítása

A 19. század a nemzeti ébredések kora volt. Két jelentős nemeztállam, Olaszország és Németország azonban a többihez képest jelentős késéssel született csak meg. 1848-ban Itáliában és a német területeken is megpróbálkoztak forradalom útján a területek egyesítésével, azonban nemsokára kiderült, hogy ezeken a területeken csak felülről irányítva, dinasztikus úton jöhet létre a nemzeti egységállam.

A német egység létrejötte összeforrott Otto von Bismarck nevével, akinek legfőbb külpolitikai célként a kisnémet egység megvalósítása lebegett szeme előtt. Ehhez először a Habsburgokat kellett legyőzni, akik a jól szervezett poroszos hadsereggel és a kitűnő hátultöltős puska használatával szemben tehetetlenek voltak: „Az 1. osztrák hadtest 20 perc alatt 10 ezer embert vesztett el a 700 méterre hordó Dreyse-puskák tüzétől. S míg az osztrák egyet lőtt, a porosz katona hat lövést tudott leadni”- írja Majoros István történész.

1870-ben a franciákkal kerültek összeütközésbe a kisnémet egység hívei. A poroszok dolgát nehezítette, hogy III. Napóleon hadserege technikailag a poroszokéhoz hasonlóan igen fejlett volt, sőt a franciák által kifejlesztett hátultöltős, vontcsövű puska még a Dreyse-féle puska teljesítményét is túlszárnyalta. A háborús felek mindkét oldalon több mint egy millió katonát állítottak hadrendbe. A francia-porosz harcok végén az áldozatok száma elérte a 160 ezret, többségében franciák haltak meg. Miután a poroszok megnyerték ezt a küzdelmet, már semmi nem állhatott a német egység útjában.

1871. január 18-án a versailles-i kastély tükörtermében kiáltották ki a Német Császárságot, melynek élére I. Vilmos császár került. Annak ellenére, hogy a császárral szemben négyszer követtek el merényletet, Vilmos népszerű uralkodónak számított.