A cúnami „folklór” mentette meg a bennszülött törzsek életét

A generációról–generációra továbböröklődő tudás, szájhagyomány mentette meg az indiai Andaman– és Nicobar–szigeteken élő bennszülött törzsek életét: a december végi tengerrengésnek és az azt követő cúnaminak az őslakosok körében nem volt áldozata. Nem így a betelepültek körében.
Az indiai Andaman– és Nicobar–szigetcsoporton öt őslakos törzs él, néhányuk a világ legidősebb és legelzártabb törzsei közé tartozik. A legnagyobb bennszülött törzs tagjainak száma sem haladja meg a 250-et, így az antropológusok érthetően aggódtak a december végi cúnami után, hogy a katasztrófában a törzsek némelyike akár teljesen eltűnhetett a Föld színéről.
Ám az aggodalmak feleslegesnek bizonyultak, a kárfelmérők szerint ugyanis pont az őslakos, kis létszámú törzseknek nem esett semmi bántódásuk sem. Az antropológusok szerint a nagy természeti katasztrófákról szóló szájhagyományaikat szem előtt tartva a törzsek a földrengést érzékelve azonnal a szigetek magasabban fekvő részeire siettek.
A felmérések szerint senki nem lett a cúnami áldozata a körülbelül száz tagot számláló, Kis-Andaman szigeten 30-50 ezer éve élő Onge törzs tagjai közül. Ugyanez igaz a Közép-Andamanon élő, ma már csak negyven tagot számláló Jarawákra és a 40-45 főből álló Nagy Andamánokra is. Az antropológusok úgy vélik, e félnomád, vadászó-gyűjtögető életmódot folytató bennszülött törzsek kollektív emlékezetében ott él a cúnami és az ehhez kapcsolódó túlélési stratégia – ennek köszönhették megmenekülésüket.
Onge vadász és családja
A kárfelmérők kevesebbet tudnak a Sentinelekről és a Shompenekről. E két törzs ugyanis a külvilágtól teljesen elzártan él, az előbbiek például az őket kutató helikopterekre nyilakkal támadtak rá. A Sentinelek a megegyező nevű szigeten élnek, a becslések szerint ma már csak körülbelül 250-en.
A Shompenek szintén őslakosnak tekintik magukat, bár egyes elméletek szerint ők Afrikából érkeztek egykoron. Nagy Nicobar szigetén az erdő mélyén élnek, a becslések szerint a törzs 200-250 tagból állhat. A feltételezett lakhelyük felett kutató helikopterektől annyira megijedtek, hogy futva szétszóródtak a dzsungelben.
A Dél-Nicobar partjainál végzett kutatások szerint a nem őslakos törzsek nem voltak ennyire szerencsések. A természeti katasztrófában több ezer nicobari halt meg vagy tűnt el. E törzsek az őslakosokkal szemben ”csak” 500-600 éve vándoroltak a szigetekre Délkelet-Ázsiából.
A szakértők figyelmeztetnek rá, hogy a szigetek lakói számára a következő kihívás a megsegítésükre siető idegenekkel való kapcsolat, amely során számtalan, körükben korábban ismeretlen betegséget kaphatnak el. Ugyancsak megpróbáltatást jelent nekik az irántuk megnyilvánuló felfokozott érdeklődés kezelése, és a segélyszállítmányokkal érkező, ismeretlen élelmiszerekkel való megbarátkozás.