Aranyláz Amerikában
1848. január 24-én James W. Marshall a Sacramento folyó mentén aranyra bukkant. Míg Európán a népek tavasza söpört végig, addig az Újvilágban kezdetét vette az első és legnagyobb aranyláz. Rengetegen vándoroltak Kaliforniába a gyors meggazdagodás reményében.
1848. január 24-én a svájci Johann August Sutter birtokán, a kaliforniai Sacramento folyó mentén James W. Marshall aranylelőhelyre bukkant. Sutter kifejezett utasításai ellenére a történteknek gyorsan híre ment, így rövid időn belül rengetegen érkeztek a várva várt meggazdagodás reményében erre a vidékre.
1849-ben már nyolcvanezerre rúgott a „kincskeresők” száma. Pár év múlva pedig már negyedmillió kalandor kutatott arany után, így egyre-másra nőttek ki a földből a települések az addig lakatlan területen. A Kaliforniában élő lakosság száma robbanásszerűen megemelkedett. A 14 ezres lélekszám 230 ezerre duzzadt, az olyan városok, mint San Francisco és a Colorado állambeli Denver jelentős centrummá váltak. Ezek a városok az aranyláz lecsengése után is megtartották központi szerepüket.
Sokan azonban az aranyláz áldozatai lettek, csak keveseknek sikerült meggazdagodniuk a kaliforniai vállalkozásból. A többség, mégha talált is valami kis aranyat, nem tudott elég vagyont összeszedni belőle. Még maga Marshall és Sutter is elszegényedve halt meg. Amilyen gyorsan jött az aranyhullám, olyan gyorsan le is csengett – legalábbis Kaliforniában. Az 1860-as, 1870-es években ugyanis már a Colorado, az 1880-es évek végén pedig a Klondike folyó vidékén mosták az aranyat a kincsvadászok.
A fellendülésnek indult Kaliforniát – elsősorban aranylelőhelyei és megnövekedett népességének köszönhetően – 1850-ben 31. államként felvették az amerikai államok sorába.