Bálint, Valentin, Cirill, Metód2025. február 14., péntek
Kultúra

A vandálok évezredes rejtélyei

National Geographic Magyarország

A vandálokról rendeztek konferenciát az osztrák fővárosban. Ez volt az első nemzetközi tanácskozás a rejtélyes népről, ám az esemény nemcsak a vandálokkal, hanem más, régészetileg nehezen nyomon követhető népekkel, például a magyarokkal foglalkozó kutatóknak is számos tanulsággal szolgálhat.

Első ízben tartottak nemzetközi konferenciát Bécsben egy olyan ókori, illetve korai középkori népről, amelynek a nevét mindenki ismeri, de eredetében, etnikai hovatartozásában még a szakértők sem teljesen bizonyosak. Ez a nép a vandáloké, akiket manapság a „vandalizmus” kifejezésből ismerhetünk, esetleg a tájékozottabbak Andalúzia (egykor talán: Vandalúzia) spanyol tartomány nevében is felfedezhetik a vandál népnév hatását.

Már az első említések sem biztosak

A vandálok (Vandilii) első említései Tacitus, Plinius és Ptolemaiosz műveiben szerepelnek, ám hogy ezek a korai római történetírók ugyanarról az etnikai csoportról írtak-e, akik több száz évvel később, Kr. u. 400 körül felbukkantak a birodalom határain – nos, ez egyelőre nem tisztázott. A lényeg azonban az, hogy az V. század elején a vandálok Gallia határánál „jelentkeztek”: betöréseik egyre gyakoribbá váltak. Nyugatra vonulásuk a Duna középső és alsó folyásától északra zajlott.

Más források szerint a Baltikumból erednek. A vándorlás kiváltó oka valószínűleg a hunok feltűnése lehetett, amely a kelet-európai térségben jóval előbb volt érzékelhető, mint a Római Birodalom határain, ahol Attila népe csak évtizedekkel később jelent meg.

A mostani bécsi konferencia résztvevői mindenesetre szinte egyöntetűen kizárták azt a korábbi teóriát, miszerint a vandálok Skandináviából erednének – mondta el lapunknak Roland Steinacher bécsi szakértő, aki a vandálokról szóló tanácskozás fő szervezője volt.

A vandálok első településeit a Baltikumban, esetleg a mai Lengyelország területén keresik ma már a tudósok. A konferencián azonban egyre erőteljesebbé váltak a kérdőjelek. Az azonban egyértelműnek látszik, hogy a mai Lengyelország területén bizonyára megtelepedtek egykor a vandálok, vagy legalábbis egyes őseik. A germán vandálok azonban már itt is keveredhettek egy nem-germán néppel, amelyet a római források „Lugii”-nak neveznek.

Vandálok, alánok és szvévek

A vandálok feltűnése időben és térben is egybeesik két másik nép megjelenésével. Az egyik az alánoké, akik szkíta-szarmata törzsszövetséget alkottak, a másik a szvéveké. Az alánok és vandálok együttműködése tartós maradt, alighanem Afrikáig is kitartott. Ám a szvévek és a vandálok – e két nép alighanem eredetileg germán lehetett, de az V. századra már talán más elemek is vegyültek közéjük – Hispániában már egymás ellen harcoltak.

De ne szaladjunk ennyire előre: egyelőre Kelet-Európából, a mai Lengyelországon át vonulnak ezek a népek, majd 406 szilveszterén a három etnikum a legendák, illetve a vitatott források szerint átkeltek a Rajnán. (A mostani bécsi konferencián az egyik német kutató, Guido Berndt kizártnak tartotta, hogy egyetlen éjszaka a befagyott Rajnán átjutott volna három népcsoport.) Annyi bizonyos, hogy ekkortól már a Római Birodalom számára komoly veszélyt jelentettek e törzsek, jóllehet nem akkorát, mint azt később állították a középkori krónikások. A vandál-alán-szvév „trió” ezután Hispánia felé vette az irányt, és ott különböző kisebb államokat alakított 408-409-től kezdve. A szvévek „államocskája” egészen a hatodik századig fennmaradt, az alánok és a vandálok azonban 429-ben átkeltek Afrikába – magyarázta Steinacher. Ennek oka az volt, hogy a szvévek és a nyugat-római birodalom összefogtak és katonai vereséget mértek a vandálokra.

Kevés emléket hagytak maguk után

Érdekes módon Spanyolországban kevés tárgyi emléket hagytak maguk után a vandálok, miközben az egyik legnagyobb tartomány az ő nevüket viseli minden bizonnyal (a már említett Andalúziáról van szó). A vandalizmus kifejezés szinte az összes európai nyelvben ismert, ám ez a nép korántsem volt olyan barbár vagy annyira vérszomjas, ahogyan utóbb ezt a középkori krónikások eltúlozták – legalábbis ez a véleménye Roland Steinachernek, aki a National Geographic Online-nak nyilatkozott.

Steinacher szerint a vandálok nem voltak durvábbak a népvándorláskori más csoportoknál, mindössze arról van szó, hogy megpróbáltak beleszólni azokba a hatalmi játszmákba, amelyek a Nyugat-Római Birodalom bukásakor, illetve közvetlenül azelőtt zajlottak. A birodalom ekkor már árnyéka volt önmagának: germán befolyás alatt álltak egyes területei, s hamarosan a központi régiót is e népcsoportok (gótok, frankok, vandálok és szvévek, még később pedig a longobárdok) hódították meg.

De térjünk vissza a vandálokra: Geiserik (Geiserich) nevű királyuk vezetésével 429-ben minden bizonnyal a mai Tanger, az akkori Tingis városában szálltak partra Afrikában. A mai Marokkó és Algéria területén áthaladva, előbb ostromolni kezdték Hippo Regius római várost. Az ostrom azonban már 429-ben megkezdődött, hihetetlenül gyorsan az afrikai partraszálláshoz képest. Guido Berndt, a korábban már említett német tudós éppen ezért megkérdőjelezte a bécsi konferencián, hogy a vandálok szárazföldön jutottak volna el ilyen sebességgel Hippo Regiusig, egy az afrikai partok mentén megtett vízi utat inkább valószínűsít a német kutató.

A vandálok királysága Afrikában

 A vandálok Rómában

A vandálok Rómában

Mindenesetre Hippo Regius bevétele után tíz évvel, 439-ben a vandáloké lett az egykori Karthágó is, vagyis a mai Tunézia területén rendezkedtek be véglegesen – legalábbis ezt hitték. Ezután közel száz évig uralták Észak-Afrikát.

A vandálok itt saját királyságot hoztak létre, amely a Földközi-tenger nyugati medencéjét uralta: befolyási övezetükbe tartoztak a Baleár-szigetek (a turisták ezeket Mallorca, Ibiza, Menorca néven jobban ismerik), továbbá Korzika és Szardínia is. Ez a királyság a kutatók vizsgálódásának egyik legfőbb célpontja: a vandálok és az alánok itt már a romanizált afrikai lakossággal keveredtek, és egyre valószínűbb, hogy etnikai identitásukat csak részben őrizhették meg.

A vandál királyság 455 körül érte el hatalmának csúcspontját: ekkor Rómát is kirabolták – Steinacher szerint egyébként nem a fosztogatás miatt érkeztek a városba, hanem befolyásukat akarták érvényesíteni. Többek között egy politikai házasság megkötését akarták nyomatékosítani – utóbb elárulhatjuk, ezt elég sikeresen tették. Mindenesetre a rablás nyomán nevezik majd a középkori krónikások „vandalizmusnak” a fosztogatást, rombolást, s így válik fogalommá az Észak-Afrikából betörő népcsoport neve.

A királyság megdöntése

A vandálok és alánok uralmát végül a bizánci beavatkozás döntötte meg: mintegy száz évvel afrikai királyságuk alapítása után, 533-534-ben Belizár kelet-római hadvezér gyakorlatilag lesöpörte a történelem színpadáról a Kelet-Európából Észak-Afrikába vándorolt népet. Érdekesség, hogy a bizánci birodalom élén ekkor már nem valamilyen nagytekintélyű család állott: egy szerb (de legalábbis szláv) parasztfiú, Upravda ült a trónon Konstantinápolyban, ahol egyébként már latinos nevén, Justinianusként ismerhette meg a világ. Mindenesetre érdekes, hogy a Bizánc legnagyobb császára, aki helyre akarta állítani a római birodalmat, nem latin vagy görög családból származott.

Középkori félreértések

Roland Steinacher elmondta, hogy a vandálokkal kapcsolatban nagyon sok a félreértés. A középkorban például a szláv népnevek egyikét, a vend nevet keverték a vandálokkal. Így alakulhatott ki olyan téves uralkodói cím, Gusztáv Adolfé, aki „Suecorum, Gothorum Vandalorumque rex” kifejezést, vagyis a svédek, gótok és vandálok királya címet használta. Egyébként rajta kívül több svéd és dán király vette fel a vandálok királya elnevezést, ám a középkorban a vandál szó már nem az ókori népre utalt, hanem a Balti-tenger partján vagy annak közelében élő szlávokra, vendekre – magyarázta Steinacher. (Vendek egyébként élnek máshol is, az egyértelműen a szlávokhoz tartozó szlovéneket hívták így például Ausztriában és Magyarországon is.)

 A vandálok dán királya

A vandálok dán királya

A vandálokkal kapcsolatban tehát egyre több a kérdőjel, etnikai azonosításuk szinte lehetetlennek is tűnik hosszú idő távlatából. A kutatók ezért új tudományterületet hoztak tulajdonképpen létre: nem vandálkutatásról beszélnek, hanem a vandál királyság kutatásáról. Az ókor és a korai középkor határán amúgy sem beszélhetünk szoros értelemben vett etnikumokról, nem biztos, hogy egy-egy nagyobb vándorlás után még ugyanarról az etnikai összetételű törzsről lehet beszélni, inkább valamilyen közös identitásról, „összetartozás-tudatról” lehet szó, amelyet ezek a népek magukban hordoztak. (Más vándorló törzsek is megváltoztak letelepedésük után: így például az eredetileg csuvas török nyelven beszélő bolgárok a Balkán-félszigeten való letáborozásuk után beolvadtak a többségi szláv népességbe, jóllehet az uralkodó réteget ők adták a letelepedés után is.)

Új utak a kutatásban – Észak-Afrika etnikai viszonyai az ókor végén

A vandál birodalomban egyébként négy fő etnikai csoport élt: a vandálok, az alánok, a rómaiak és a berberek. Az utóbbiak Észak-Afrika lakói voltak már a rómaiak előtt, viszont igencsak keveredtek a beérkező, részben germán népességben: nem véletlen, hogy a mai Marokkóban vagy Algériában, az Atlasz-hegyvidék világtól elzárt tájain szőke, kékszemű emberekkel találkozhatunk – ők alighanem a vandálok genetikai jegyeit hordozzák magukban immár évezredek óta. A vandál birodalomban az említett főbb népek mellett még megtalálhatók voltak a görögök, a zsidók, a líbiaiak, a gótok és más népcsoportok is, persze az ő részarányuk sokkal kisebb volt, mint a négy nagyobb etnikumé. E minoritások vizsgálata most szintén új utakat nyithat a kutatásban – jegyezte meg Steinacher, aki szerint új megvilágításba kerülhet a vandálok múltja, a különböző népek együttélése Észak-Afrikában a mostani tanácskozás után.

Az új teóriák nyomán értelmet nyer a régészeti kutatás is a vandálokkal kapcsolatban, hiszen korábban nehezen lehetett egy-egy leletet valamilyen specifikus néphez kötni. (Így van ez egyébként a magyarok eredetét kutató régészekkel is: egy vándorló, írásos emléket maga után nemigen hagyó törzs mozgását nagyon nehéz archeológiai eszközökkel követni.) A vandálok egyébként is annyira sok hasonló néppel mozogtak együtt (szvévek, gótok, alánok), illetve olyan sok hasonló nép váltotta egymást ugyanazon a területen, hogy régészeti módszerekkel szinte kimutathatatlan egyik vagy másik csoport.

Hozzászólások

Több száz lelet került elő egy középkori templomból

Több száz lelet került elő egy középkori templomból

Az egyik legérdekesebb felfedezés egy parányi majomszobrocska.

Fegyverek tucatjait rejtette két ősi épület

Fegyverek tucatjait rejtette két ősi épület

A szakértők szerint a tárgyakat áldozatként helyezték el egy törzsfő temetésekor.

Harcosok több ezer éves sírjaira bukkantak

Harcosok több ezer éves sírjaira bukkantak

A maradványok a harangedényes kultúrához köthetőek.

Ősi lábnyomokat találtak Pompejinél

Ősi lábnyomokat találtak Pompejinél

A Vezúv már a hírhedt, ókori kitörés előtt is megnehezítette a helyiek életét.

Megtalálták az indoeurópai nyelvek hiányzó láncszemét

Megtalálták az indoeurópai nyelvek hiányzó láncszemét

Magyar szakértők részvételével zajlott átfogó vizsgálat.

National Geographic 2025. januári címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

22 200 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlapNational Geographic 2022. januári címlapNational Geographic 2022. februári címlapNational Geographic 2022. márciusi címlapNational Geographic 2022. áprilisi címlapNational Geographic 2022. májusi címlapNational Geographic 2022. júniusi címlapNational Geographic 2022. júliusi címlapNational Geographic 2022. augusztusi címlapNational Geographic 2022. szeptemberi címlapNational Geographic 2022. októberi címlapNational Geographic 2022. novemberi címlapNational Geographic 2022. decemberi címlapNational Geographic 2023. januári címlapNational Geographic 2023. februári címlapNational Geographic 2023. márciusi címlapNational Geographic 2023. áprilisi címlapNational Geographic 2023. májusi címlapNational Geographic 2023. júniusi címlapNational Geographic 2023. júliusi címlapNational Geographic 2023. augusztusi címlapNational Geographic 2023. októberi címlapNational Geographic 2023. novemberi címlapNational Geographic 2023. decemberi címlapNational Geographic 2024. januári címlapNational Geographic 2024. februári címlapNational Geographic 2024. márciusi címlapNational Geographic 2024. áprilisi címlapNational Geographic 2024. májusi címlapNational Geographic 2024. júniusi címlapNational Geographic 2024. júliusi címlapNational Geographic 2024. augusztusi címlapNational Geographic 2024. szeptemberi címlapNational Geographic 2024. októberi címlapNational Geographic 2024. novemberi címlapNational Geographic 2024. decemberi címlapNational Geographic 2025. januári címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket