A Challenger űrsikló katasztrófája

A 20. század második felében kezdetét vette a szovjet-amerikai versengés az élet minden területén. Mindkét fél a világpolitikában, a kultúrában, a tudományok területén egyaránt a maga erejét kívánta bizonyítani. A világűr meghódításáért is keményen folyt a küzdelem a két nagyhatalom között. Úgy tűnt, hogy az űrkutatásban Amerikának el kell fogadnia a szovjetek elsőbbségét. A szovjetek elsőként lőtték fel az első mesterséges holdat, Gagarin volt az első ember, aki járt az űrben, a szovjetek hajtották végre az első űrsétát. Az 1969-es év azonban megtörte a szovjetek vezető szerepét: az amerikai Neil Armstrong, az Apolló-11 űrhajósa, 1969. július 20-án elsőként lépett a Holdra.

Az amerikaiak számára az űrkutatás azonban nemcsak sikereket hozott, hanem szomorúságot is. Az űrrepülés történetének egyik legtragikusabb eseteként emlegetjük a Challenger megsemmisülését. 1986. január 28-án a floridai Cape Canaveral űrközpont felett – a kilövés után 73 másodperccel – felrobbant a Challenger űrsikló. A tévénézők milliói szeme láttára lezajlott szörnyű baleset hét személy életét követelte. Richard Scobee, Michael Smith, Judith Resnik, Ellison Onizuka, Ronald McNair, Gregory Jarvis és Christa McAuliffe halála megrázta a világot.

A 12 kilométeres magasságban történt katasztrófa okának kiderítése érdekében Ronald Reagan, amerikai elnök egy vizsgálóbizottság felállítását rendelte el, melynek feladata a baleset okának, részleteinek kivizsgálása volt. A vizsgálat eredénye szerint a tragédia okát elsősorban konstrukciós hiba okozta, miközben az időjárási feltételek sem voltak kifogástalanok.

A Nobel-díjas Richard P. Feynman, aki a vizsgálóbizottság tagja volt, a következőket nyilatkozta a megrázó esettel kapcsolatban: „A Challenger-katasztrófa visszavetette az Egyesült Államok űrkutatási programját, ugyanakkor sokkolta azokat az amerikai polgárokat, akik a szerencsétlenséget élőben a Cape Canaveral tribünjén ülve vagy a tévé képernyői előtt élték át.”

A Challenger katasztrófája sajnos nem volt egyedülálló az űrsiklók történetében: a Columbia 2003-ban nem a kilövés után, hanem a Föld légkörébe való belépés nyomán, vagyis a landolás előtt robbant fel.