74 éve született Borisz Jelcin

1931. február 1-én a mai Jekatyerinburg közelében fekvő Butkában született Borisz Jelcin, Oroszország első elnöke. (A Nagy Péter cár feleségéről elnevezett Jekatyerinburgot azonban a szovjet időkben, 1924-től Szverdlovszknak hívták, csak 1992-ben kapta vissza régi nevét a nagyváros.) Így a 18 éves Jelcin a szverdlovszki politechnikum építészmérnöki karán kezdte meg egyetemi tanulmányait, a diploma megszerzése pedig után a gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező Jelcin építészmérnökként dolgozott. 1963-ban egy lakásépítő-szövetkezet főnöke lett, majd hat évvel később a kommunista párt területi bizottságában építési részlegvezetői pozíciót kapott.

Jelcin 1961-ben lépett be a pártba, de politikai karrierje csak 1976-ben kezdett felfelé ívelni, amikor is a szverdlovszki területi bizottság első titkára lett. Hét év múlva már Moszkvában politizált, elsősorban Gorbacsovnak köszönhetően, aki bízott Jelcin képességeiben. 1985-87 között a kommunista párt moszkvai első titkára volt, e posztról való leváltását azzal magyarázták, hogy túlzottan kritizálta az őt amúgy addig támogató Gorbacsovot, amiért az csak lassan hajtja végre a reformokat.

Jelcin olyannyira sikeressé és hitelessé vált ezután a politikában, hogy 1991. június 12-én túlnyomó többséggel az Orosz Föderáció elnökévé választották. Ugyanennek az évnek az augusztusában a keményvonalasok puccsot kíséreltek meg a Szovjetunió első számú vezetője, Gorbacsov ellen. Miközben Gorbacsov szabadságát töltötte, Jelcin ragadta magához a kezdeményezést: fellépett a puccsistákkal szemben, ami tovább növelte népszerűségét.

A puccsot gyorsan meghiúsították, Gorbacsov azonban már soha nem nyerte vissza hatalmát: 1991 decemberében az ukrán elszakadási törekvések már nagyon erősek voltak, a Szovjetunió e tagállamának lakossága már a kilépésre szavazott ekkor. Jelcin és az ukrán, illetve belorusz vezetők 1991. december 8-án találkoztak, és egyszerűen kihúzták a talajt Gorbacsov alól: mint a Szovjetuniót alkotó legnagyobb köztársaságok vezetői, egyszerűen feloszlatták az uniót. Ekkor alakult meg a Független Államok Közössége, majd december 24-én a Szovjetunió helyét Oroszország vette át az ENSZ-ben. Gorbacsovot így eltávolították a hatalomból, Oroszország pedig független köztársaságként Jelcin irányítása alá került.

Az oroszok kezdetben nagyon bíztak Jelcinben és a személyével járó politikai-gazdasági fordulatban. A talán nem ok nélkül kedélybetegséggel és alkoholizmussal vádolt Jelcin azonban nem tudott az orosz válságon úrrá lenni. Az orosz gazdaság helyzete egyre rosszabb lett, az infláció növekedett, az oroszok pedig mindinkább elszegényedtek.

A belpolitikai, külpolitikai, gazdasági problémakkal küzdő orosz állam polgárai 1996-ban mégis újból bizalmat szavazott Jelcinnek. Ebben nagy szerepe lehetett annak, hogy az emberek többsége nem akarta a kommunista színekben induló Zjuganovot látni Oroszország élén. A több műtéten is átesett Jelcin viszont már nem töltötte le második hivatali idejét, hanem 1999. december 31-én ünnepélyesen megvált hivatali tisztségétől. Utódjára, Vlagyimir Putyinra maradt az orosz gazdasági válság, a csecsenprobléma, a nagymértékű bűnözés, korrupció kérdésének megoldása.