A jaltai csúcstalálkozó

A második világháború alatt többször összeültek a szövetséges nagyhatalmak a mindig aktuális kérdések, összefogások megtárgyalására. Így volt ez 1943-ban Teheránban, 1945-ben Jaltán és Potsdamban.

A teheráni konferencián került napirendre egy európai partraszállás terve, így ekkor a szövetségesek még nem látták a harcok lehetséges befejezésének időpontját. A jaltai találkozóra azonban tisztult a katonai felállás. 1944-ben már világossá vált, hogy a V-1 és a V-2 csodafegyverek bevetése ellenére Németország az összeomlás szélére sodródik.

1945. február 4-én a Krím-félszigeten található jaltai cári kastélyban tanácskozásra ült össze a három nagyhatalom. A Szovjetuniót Sztálin, Angliát Winston Churchill, az Egyesült Államokat pedig Franklin Delano Roosevelt képviselte.

A jaltai konferenciának két alapvető célja volt. Az egyik, hogy Németországot a lehető leggyorsabban legyőzzék, a szövetséges haderők veszteségeinek minimálisra csökkentésével. Továbbá célul tűzték ki a háborús káosz utáni béke és rend helyreállítását.

Az egy héten át tartó tanácskozáson a „hármak” ugyanakkor többek között abban is megegyeztek, hogy a szovjet-lengyel határt a Curzon-vonal alapján húzzák meg, az Odera lesz az új határ Németország és Lengyelország között, és a nyugati szövetségesek ragaszkodnak Finnország függetlenségéhez.

Mivel 1945 tavaszán a legnagyobb ellenfél, Németország kapitulált, nyáron már sor is került a potsdami értekezletre, ahol olyan fontos kérdések merültek fel, mint a nácizmus felszámolása vagy a háborús bűnösök felelősségre vonása.