Leó, Szaniszló, Glória2021. április 11., vasárnap
Kultúra

Bennszülöttek okozta környezeti katasztrófa?

2005.02.04.Admin
National Geographic Magyarország

Egyes feltételezések szerint Ausztrália legősibb lakóinak köszönhető, hogy a sziget belső részei több mint 10 ezer évvel ezelőtt elsivatagosodtak. A korábban gazdag flórával és faunával rendelkező Belső-Ausztrália a szigeten megjelenő ember okozta hatalmas erdőtüzeknek köszönhetően vált egybefüggő homoktengerré, miután a gyér növényzet már nem volt képes „visszaforgatni” a monszunok csapadékát a légkörbe.

Az amerikai University of Colorado egyik kutatója szerint az Ausztráliában megjelenő ember által rakott tüzek következtében a természet rendje teljes mértékben felborult. A rendszeres csapadékot szállító monszunesők szinte teljes mértékben elmaradtak, egészen pontosan nem érték el a sziget belsejét. Míg korábban a kontinens teljes egésze igen gazdag flórával és faunával rendelkezett, addig jó 12 ezer évvel ezelőtt radikális változás következett be. Kutatók már régóta keresték a választ arra, hogy mi lehetett az oka a radikális klímaváltozásnak, választ azonban mindeddig nem találtak.

Az ok: az ember megjelenése

Gifford Miller, amerikai éghajlatktutató a Geology című folyóirat legfrissebb számában első pillantásra meghökkentő válasszal rukkolt elő: a szigeten megjelenő ember közvetett módon okolható az elsivatagosodásért. Azt már korábbi geológiai vizsgálatok is igazolták, hogy a sziget közepén található Eyre-tó egykor legalább 25 méter mély lehetett, ellentétben a ma időszakosnak mondható sekély vizű tóval.

A tanulmány társszerzője, John Magee arra hívja fel a figyelmet, hogy a legutóbbi interglaciális korszakban valami komoly dolog történhetett – legalábbis erre utalnak a térségben végzett kőzettani kutatások és az állatvilágban megfigyelt radikális változások is. Tudósok hatalmas madarak kövületének izotópos vizsgálatát követően arra jutottak, hogy valamikor 50 ezer évvel ezelőtt igen sok állatfaj pusztult el Ausztráliában, feltehetően a megcsappant táplálékmennyiség miatt.

Az okokat keresve Magee megjegyezte, hogy „az egyetlen dolog, ami történt ebben az interglaciális korszakban az az, hogy kb. 50 ezer évvel ezelőtt megjelent az ember a szigeten. Valószínűleg itt kell keresnünk a hatalmas pusztulás okait.”

Erdőtüzek változtatják sivataggá a területet

A természet rendje szerint a villámlás is komoly károkat okozott feltehetőleg Ausztárila gazdag élővilágában, legfőképpen pedig erdőiben. A villámok okozta tüzekhez azonban az állatok ugyanúgy hozzászoktak, mint növényzet, mely a viharos, monszunos időszakok között mindig regenerálódott.

A tüzet saját céljaira használó ember megjelenése ezen a természeti renden változtatott. A kutatók azt feltételezik, hogy Ausztrália első lakói több okból kifolyólag égettek fel újabb és újabb területeket: egyrészt a vadászat megkönnyítését szolgálta a terület elpusztásítása, hiszen az erdők és bokrok lepte vidéken a vadak is könnyebben elbújhattak.

Másrészt az emberek egymást közti kommunikációját szolgálta a füstjelzés, harmadrészt pedig egy idő után már bizonyos növények termesztéséhez is területet kívántak nyerni. A tudósok állítása szerint tehát az Indonézia felől áttelepült emberek gyakorlatilag szisztematikusan irtották Ausztrália őserdejét.

A következmény: só- és homoktenger

Jó 30 ezer év elteltével azonban ennek a módszeres pusztításnak meglett a böjtje: míg korábban a kontinens belsejét is csapadékkal ellátó monszunesők segítették a növényzet regenerációját, addig az ember megjelenését követően egyre kevesebb eső jutott el a vidékre. Ennek elsődleges oka az volt, hogy a lecsupaszított területekről szinte a leesett vízmennyiség teljes egésze visszafolyt a tengerekhez, miután nem volt ami megakadályozza és magába szívja a monszun szállította csapadékot. A sűrű növényzet természetesen visszatartotta a lehullt esővizet, ezzel pedig nemcsak önmagát regenerálta, hanem egyben a légkörbe visszapárolgó víz révén a monszunok kialakulását is elősegítette.

Annak kiderítésére, hogy egy terület flórájának változása mennyiben befolyásolja az esőzések mennyiségét, az amerikai kutatók különböző számítógépes szimulációkat alkalmaztak.

A klimatikus modellek arra világítottak rá, hogy az erdős területek füves sztyepékké változása a gyakorlatban ugyan csak pár miliméternyi csökkenést okoz a csapadék mennyiségében, ám hosszabb távon ez a csekély változás is elegendő ahhoz, hogy a monszunesők már ne érjék el a sziget belsejét. Ha pedig nincs monszuneső, akkor elkerülhetetlen a terület sivatagosodása, ezzel pedig a fauna pusztulása.

Kétkedő tudósok

Míg Gifford Miller szerint csak az lehet a kérdéses, hogy a megfigyelt jelenség mennyire volt lokális illetve mennyiben jellemezhette az egész kontinenst, addig Dr. Stephen Wroe, a University of Sydney professzora már komoly kétségeinek adott hangot az Australian Broadcasting hírportálnak adott nyilatkozatában. „Kétségkívül igaz, hogy a Dél-Kelet Ázsia felől érkező monszuneső, mely valaha elérte a szárazföld belsejét is, egyszercsak megszűnt. Ausztrália azonban jó 300 ezer évvel ezelőtt kezdett elsivatagosodni, legalább 250 ezer évvel azelőtt, hogy az első ember megjelent volna” – állítja Wroe.

Másrészt az ausztrál kutató abban is kételkedik, hogy 50 ezer évvel ezelőtt ugyanolyan módon használták volna az emberek a tüzet, ahogy azt az európaiak által felfedezett bennszülöttek tették pár száz évvel ezelőtt. Ráadásul ezek a teóriák arra is alkalmasak lehetnek, hogy felmentést adjanak a mai embernek a környezetpusztítás bűne alól, mondván már primitív elődeink sem tettek másként, a föld mégis élhető maradt.

Hozzászólások

Úgy tűnik, a szkíták nem csak nomád életformát követtek

Úgy tűnik, a szkíták nem csak nomád életformát követtek

A szkítákról Hérodotosz óta él a kép, mely szerint mozgékony, nomád népcsoportot alkottak.

Továbbra is rejtély, mi okozta az ősi város bukását

Továbbra is rejtély, mi okozta az ősi város bukását

Az egykor 15 ezer lelkes Cahokia a 19. század előtti Észak-Amerika legnagyobb települése volt, halmai még ma is láthatóak Illinois államban.

Oxigénhiányos állapotban alkothattak az őskori művészek

Oxigénhiányos állapotban alkothattak az őskori művészek

A megváltozott tudatállapotot szándékosan idézhették elő, hogy segítse a különleges rajzok létrehozását.

Virtuális túrán járható be Libanon ősi városa

Virtuális túrán járható be Libanon ősi városa

Az ingyenes platformon megnézhetjük, hogy hogyan nézett ki Baalbek időszámítás szerint 215-ben.

Szomorú titkot rejt a svéd püspök sírja

Szomorú titkot rejt a svéd püspök sírja

Peder Winstrup püspök 1679-ben hunyt el, holtteste a 17. század egyik legjobb állapotban konzerválódott emberi maradványa. A főpap nyughelye ugyanakkor nem csak emiatt érdekes.

National Geographic 2021. márciusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

11 160 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket