Bennszülöttek okozta környezeti katasztrófa?

Az amerikai University of Colorado egyik kutatója szerint az Ausztráliában megjelenő ember által rakott tüzek következtében a természet rendje teljes mértékben felborult. A rendszeres csapadékot szállító monszunesők szinte teljes mértékben elmaradtak, egészen pontosan nem érték el a sziget belsejét. Míg korábban a kontinens teljes egésze igen gazdag flórával és faunával rendelkezett, addig jó 12 ezer évvel ezelőtt radikális változás következett be. Kutatók már régóta keresték a választ arra, hogy mi lehetett az oka a radikális klímaváltozásnak, választ azonban mindeddig nem találtak.

Az ok: az ember megjelenése

Gifford Miller, amerikai éghajlatktutató a Geology című folyóirat legfrissebb számában első pillantásra meghökkentő válasszal rukkolt elő: a szigeten megjelenő ember közvetett módon okolható az elsivatagosodásért. Azt már korábbi geológiai vizsgálatok is igazolták, hogy a sziget közepén található Eyre-tó egykor legalább 25 méter mély lehetett, ellentétben a ma időszakosnak mondható sekély vizű tóval.

A tanulmány társszerzője, John Magee arra hívja fel a figyelmet, hogy a legutóbbi interglaciális korszakban valami komoly dolog történhetett – legalábbis erre utalnak a térségben végzett kőzettani kutatások és az állatvilágban megfigyelt radikális változások is. Tudósok hatalmas madarak kövületének izotópos vizsgálatát követően arra jutottak, hogy valamikor 50 ezer évvel ezelőtt igen sok állatfaj pusztult el Ausztráliában, feltehetően a megcsappant táplálékmennyiség miatt.

Az okokat keresve Magee megjegyezte, hogy „az egyetlen dolog, ami történt ebben az interglaciális korszakban az az, hogy kb. 50 ezer évvel ezelőtt megjelent az ember a szigeten. Valószínűleg itt kell keresnünk a hatalmas pusztulás okait.”

Erdőtüzek változtatják sivataggá a területet

A természet rendje szerint a villámlás is komoly károkat okozott feltehetőleg Ausztárila gazdag élővilágában, legfőképpen pedig erdőiben. A villámok okozta tüzekhez azonban az állatok ugyanúgy hozzászoktak, mint növényzet, mely a viharos, monszunos időszakok között mindig regenerálódott.

A tüzet saját céljaira használó ember megjelenése ezen a természeti renden változtatott. A kutatók azt feltételezik, hogy Ausztrália első lakói több okból kifolyólag égettek fel újabb és újabb területeket: egyrészt a vadászat megkönnyítését szolgálta a terület elpusztásítása, hiszen az erdők és bokrok lepte vidéken a vadak is könnyebben elbújhattak.

Másrészt az emberek egymást közti kommunikációját szolgálta a füstjelzés, harmadrészt pedig egy idő után már bizonyos növények termesztéséhez is területet kívántak nyerni. A tudósok állítása szerint tehát az Indonézia felől áttelepült emberek gyakorlatilag szisztematikusan irtották Ausztrália őserdejét.

A következmény: só- és homoktenger

Jó 30 ezer év elteltével azonban ennek a módszeres pusztításnak meglett a böjtje: míg korábban a kontinens belsejét is csapadékkal ellátó monszunesők segítették a növényzet regenerációját, addig az ember megjelenését követően egyre kevesebb eső jutott el a vidékre. Ennek elsődleges oka az volt, hogy a lecsupaszított területekről szinte a leesett vízmennyiség teljes egésze visszafolyt a tengerekhez, miután nem volt ami megakadályozza és magába szívja a monszun szállította csapadékot. A sűrű növényzet természetesen visszatartotta a lehullt esővizet, ezzel pedig nemcsak önmagát regenerálta, hanem egyben a légkörbe visszapárolgó víz révén a monszunok kialakulását is elősegítette.

Annak kiderítésére, hogy egy terület flórájának változása mennyiben befolyásolja az esőzések mennyiségét, az amerikai kutatók különböző számítógépes szimulációkat alkalmaztak.

A klimatikus modellek arra világítottak rá, hogy az erdős területek füves sztyepékké változása a gyakorlatban ugyan csak pár miliméternyi csökkenést okoz a csapadék mennyiségében, ám hosszabb távon ez a csekély változás is elegendő ahhoz, hogy a monszunesők már ne érjék el a sziget belsejét. Ha pedig nincs monszuneső, akkor elkerülhetetlen a terület sivatagosodása, ezzel pedig a fauna pusztulása.

Kétkedő tudósok

Míg Gifford Miller szerint csak az lehet a kérdéses, hogy a megfigyelt jelenség mennyire volt lokális illetve mennyiben jellemezhette az egész kontinenst, addig Dr. Stephen Wroe, a University of Sydney professzora már komoly kétségeinek adott hangot az Australian Broadcasting hírportálnak adott nyilatkozatában. „Kétségkívül igaz, hogy a Dél-Kelet Ázsia felől érkező monszuneső, mely valaha elérte a szárazföld belsejét is, egyszercsak megszűnt. Ausztrália azonban jó 300 ezer évvel ezelőtt kezdett elsivatagosodni, legalább 250 ezer évvel azelőtt, hogy az első ember megjelent volna” – állítja Wroe.

Másrészt az ausztrál kutató abban is kételkedik, hogy 50 ezer évvel ezelőtt ugyanolyan módon használták volna az emberek a tüzet, ahogy azt az európaiak által felfedezett bennszülöttek tették pár száz évvel ezelőtt. Ráadásul ezek a teóriák arra is alkalmasak lehetnek, hogy felmentést adjanak a mai embernek a környezetpusztítás bűne alól, mondván már primitív elődeink sem tettek másként, a föld mégis élhető maradt.