Amerikai őr segédkezett Göring öngyilkosságában?

A nürnbergi per legfőbb vádlottja volt Hermann Göring, a Luftwaffe irányítója, egykori porosz miniszterelnök, aki Hitler legfőbb szövetségesei között volt a második világháború folyamán, s akinek a nevéhez olyan terrorbombázások fűződnek, mint Coventry elpusztítása Angliában (a világháború idején) vagy Guernica lerombolása a spanyol polgárháborúban.

Rejtélyes öngyilkosság: különböző teóriák

A legnagyobb rejtély mindeddig azonban Göring halálát övezte. A nürnbergi perben megvádolt, és kivégzésére váró náci vezetőnek sikerült ugyanis öngyilkosságot elkövetnie néhány órával halálos ítéletének végrehajtása előtt.

Göringről tudnivaló volt, hogy kábítószerélvező, erről a Magyarországon megjelent könyvek is részletesen beszámoltak az elmúlt évtizedekben. A nürnbergi perben elítélteket fogva tartó börtön parancsnoka is visszaemlékezett erre későbbi memoárjában. Hogy az elvonási tüneteket csökkentsék, fokozatosan próbálták leszoktatni a könnyű drogokról a Luftwaffe egykori parancsnokát. Ez azt jelenti, hogy a börtönben is kapott bizonyos szereket a náci vezető.

Az azonban mindeddig tisztázatlan volt, hogy miként juthatott halálos méreghez Göring, akire az akasztófa várt, s akit éjjel-nappal őriztek és figyeltek. Legalább féltucatnyi elmélet született már az öngyilkosságról, de megbízható verzió eddig még nem bukkant fel. Egyesek szerint a per során mindvégig, tizenegy hónapig nála volt a ciánkapszula, amely véget vetett életének, és azt talán a fogkoronája alatt, illetve egy speciálisan kialakított fogában tárolta. Más feltételezések szerint felesége utolsó látogatásakor, a végső, „halálos csókkal” adta át neki a kapszulát. Megint mások úgy tartják, hogy egy amerikai tiszt vagy egy német orvos csempészhette be hozzá a ciánt. Egy szintén nemrégiben felvetett teória szerint Göring egy alkalommal kijutott cellájából és a börtönbeli tárolóterembe is benézhetett, ahol személyes holmijai között matathatott.

Egy kaliforniai nyugdíjas beismerése

Talán most a rejtély megoldódik: Herbert Lee Stivers nyilatkozatott tett ugyanis a Los Angeles Times-nak. Stivers – aki egy fémlemezgyárból ment nyugdíjba Kaliforniában – interjújában azt állítja, hogy ő adta Göringnek a halálos kapszulát.

A 78 éves férfi közel hatvan évig titkolta tettét, amely szinte nem is volt „szándékos”. Amikor megtudta, hogy mi történt a náci vezetővel, nagyon megijedt, és nem merte elmondani feletteseinek a banális történetet, amelynek végeredménye – talán – Göring öngyilkossága lett. Stivers az amerikai katonai hatóságoktól tartott, de most, lánya unszolására – aki 15 éve tud Stivers cselekményéről – mégis a nyilvánosság elé állt saját verziójával. (Különben pedig már rég elévült a cselekménye – időközben ezt is megtudta szakértőktől, így nem vonható immár felelősségre tettéért.)

A Los Angeles Times mindenesetre hangsúlyozza, hogy egyelőre képtelenség megítélni, igazat mond-e Stivers. A többi kulcsfigura ugyanis már halott, így nehéz tanúkat felsorakoztatni a nyugdíjas fémmunkás történetének megerősítésére vagy cáfolására.

A Pentagon nem kommentálja a nyilatkozatot

Az amerikai Hadügyminisztérium, a Pentagon szóvivője sem volt hajlandó kommentálni Stivers kijelentéseit, így a Los Angeles Times kénytelen a kaliforniai nyugdíjas verziójára támaszkodni. A katonai iratok egyébként megerősítik azt, hogy Stivers őrként szolgált a nürnbergi per vádlottjai mellett. A lap számos történészt is megkeresett, akik nem tartják kizártnak, hogy Stivers igazat mond – annyi bizonyos, hogy sokan várják a rejtély megoldását.

De nézzük a banális történetet! Stivers szerint egy tinédzser flörtölése vezetett Göring öngyilkosságához. Amikor ugyanis ő 19 éves katonaként, közlegényként nürnbergi őrszolgálatot teljesített, megismerkedett egy fiatal helybéli lánnyal. Állítólag az utcai ismeretség nyomán dicsekedni kezdett Stivers, hogy kikre is vigyáz ő a börtönben. Ez felkeltette a lány érdeklődését.

Unalom

Stivers annak az egységnek a tagja volt, akik a nürnbergi per 22 vádlottját kísérték a bírósági épületbe börtönükből. A fehér sisakos őrök egyfajta díszőrségként is szolgáltak, minthogy a bírósági tárgyaláson mindvégig a vádlottak mögött álltak.

„Unalmas volt” – emlékezett vissza minderre Stivers. Kettő-négy órát kellett vigyázzban állniuk, miközben sokan bámulták őket, hiszen a tárgyalást az egész világ nyomon akarta követni. „Fegyvert nem is viselhettünk” – mondta Stivers, aki szerint a rövid gumibot, amit kaptak, csak arra volt jó, hogy a sokáig tartó vigyázzállásban valahová tenni tudják a kezüket (a kezüket hátra rakták, és azzal fogták a botot, ami viszonylag kényelmes tartásnak számított).

Az őröknek megengedett volt, hogy beszéljenek a foglyokkal, és még autogramot is kérhettek tőlük. Ez volt Stivers „veszte”: a lánynak, akivel megismerkedett, először így tudta bebizonyítani, hogy valóban Göringre vigyáz.

„Göring kedves fickó volt” – emlékezett Stivers. „Sportról, labdajátékokról és Lindberghről beszélgettünk. Jól tudott angolul”- tette hozzá. (Lindbergh-et, aki elsőként repülte át az Atlanti-óceánt Göring kitüntette a második világháború előtt.)

Stiversnek ekkoriban volt már egy német barátnője, a 18 éves Hildegarde Bruner. A lány és anyja a feketepiacon értékesítették, amit Stivers a kantinban vásárolt, így a kapcsolat viszonylag jót hozott mindenkinek. Stivers sem unatkozott annyira, a német nők pedig jól kerestek rajta.

Ismerkedés az utcán

Ám egy napon Stivers összefutott az utcán egy feltűnő szépséggel, aki Monának nevezte magát, s aki flörtölni kezdett vele. „Azt kérdezte, hogy mit csinálok, és én azt válaszoltam, hogy őr vagyok” – magyarázta Stivers. „De nem is nézel ki úgy” –felelte Mona. „Be tudom bizonyítani” – erősködött a katona, aki ezután megmutatta azt az autogramot, amit éppen Baldur von Schirach-tól kapott. (Von Schirach és Albert Speer szabadult egyébként a legkorábban a nürnbergi perben felelősségrevontak közül.) A lány eltette az aláírást, másnap pedig Göring autogramjával távozott, amit szintén Stivers „gyűjtött be”.

Ekkor Mona azt mondta, hogy van egy barátja, akivel szeretné, ha Stivers is találkozna. Másnap együtt mentek az ismeretlen házába. Ebben a házban két férfival találkozott az amerikai őr. A németek Erich-ként és Mathias-ként mutatkoztak be, és elmondták: Göring nagyon beteg, aki nem kap megfelelő orvosságot a börtönben.

Üzenetek és egy kapszula

Ezután Stivers kétszer is üzenetet vitt Göringnek egy töltőtollban, amelybe Erich rakott írásos üzenetet. Harmadszorra Erich egy kapszulát rejtett a tollba, amelyet a náci vezetőnek kellett szintén átadnia Stiversnek. Erich azt mondta az amerikainak, hogy ebben „gyógyszer” van, amiből később még küldenek, ha hat. Miután az amerikai őr átadta a „gyógyszert”, a tollat visszaszolgáltatta Monának, akit többé sohasem látott.

„Azt hiszem kihasznált engem” – foglalta össze a történetet a kaliforniai nyugdíjas. „Nem gondoltam öngyilkosságra Göring esetében, amikor átadtam neki a szert. Soha nem volt rossz kedélyű, nem tűnt szuicid típusnak” – állítja Stivers. (Ennek azonban ellentmond az, hogy a nürnbergi börtön parancsnoka régóta foglalkozott Göringgel, aki kábítószerfüggőségben szenvedett. Göring már a húszas években elvonókúrán vett részt Svédországban, de azután is függő maradt.)

Öngyilkosság az őr szeme láttára

Két héttel később, 1946. október 15-én viszont Göring mégiscsak öngyilkosságot követett el. Írásos üzenetet hagyott hátra, hogy a ciánkapszula mindvégig nála volt. (Ez egyébként nem tűnne logikusnak, csak akkor, ha esetleg feltételezzük, hogy külső segítői voltak, akiket nem akart veszélybe sodorni.) Burton C. Andrus, a börtönparancsnok magyarul is megjelent könyvében leírja, hogy miután a foglyokat éjjel-nappal őrizték, és a kivégzés előtt különösen figyelték, így Göring egy börtönőr szeme láttára harapott rá a ciánkapszulára cellájában. A börtönőr hiába szólt társainak rögtön: mire beléptek a cellába, már késő volt: Göring meghalt.

Elzárt tárolóteremben, ahol a foglyok holmijait őrizték, utóbb egy vizsgálat megállapította, hogy Göring személyes tárgyai között volt egy másik ciánkapszula.

Stivers megrökönyödött a halálhír kapcsán. A Göring öngyilkosságakor a börtönben szolgálatot teljesítő örököket a katonai vizsgálóbizottságok tüzetes ellenőrzés alá vetették. A díszőrség tagjait azonban csak kikérdezték, hogy láttak-e valamilyen gyanús dolgot.

A hadsereg végül arra a következtetésre jutott, hogy Göring mindvégig magánál tartott egy ciánkapszulát. Különböző testüregeket nevezett meg a vizsgálóbizottság, ahol a náci vezető elrejthette a kapszulát, de a cellában lévő vécécsésze szélét is felsorolták, mint lehetséges rejtekhelyet. (Ezt Andrus is említi magyarul megjelent könyvében, A nürnbergi huszonkettőben.)