Az első Romanov

A család névadója Roman Jurjevics Romanov moszkvai bojár volt, akinek Anasztaszia Romanov nevű lánya IV. Rettegett Iván felesége volt. Ezzel a házassággal került a Romanov család a hatalom közelébe. Amikor azonban Borisz Godunov lett az orosz cár, akkor a riválisnak számító Romanovokat háttérbe szorították.

A Romanovok csillaga Godunov halála után és a többnyire a lengyelek által uralomra juttatott Ál-Dimitrijek feltűnése alatt újból emelkedni kezdett. A hatalomhoz való közeledés olyannyira jól sikerült, hogy 1613-ban Mihail Romanov fejére tehette az orosz uralkodók Monomah-sapkáját.

A IV. Iván és Borisz Godunov uralkodása utáni zavaros időkben új cárt kellett választani. Számításba viszont csak az jöhetett, aki valamely módon a Rettegett Iván dinasztiájából származik. Így esett a választás Filaret pátriárka fiára, Mihail Romanovra. Az ekkor 17 éves Mihailt azonban megrémisztették a korábbi kaotikus évek eseményei és apai támogatás híján egy csepp kedvet sem érzett az uralkodáshoz.

Végül az országos gyűlés döntésébe beleegyezve 1613. február 7-én orosz cárrá koronázták Mihail Romanovot, akinek komoly bel- és külpolitikai problémákkal kellett megküzdenie. „Az ifjú cár az ekkor gyakran ülésező zemszkij szoborok, a bojárok által alkotott új duma és a családi klán segítségével azonban lassan pacifikálta az országot” – írja az orosz történelem egyik szakavatott ismerője, Szvák Gyula történész. Mitöbb, miután Filaret, Mihail apja kiszabadult a lengyel fogságból, minden segítséget megadott fiának az uralkodói feladatkör ellátásában. (A zemszkij szobor egyfajta tanácskozási joggal összehívott országos gyűlést jelentett akkoriban. A zemszkij szobor intézményét a II. Ál-Dimitrij ellen indult népfelkelés hívta életre ezidőtájt.)

1613-tól kezdve a Romanovok 304 éven keresztül irányították Oroszországot. A történelmi hűséghez azonban az is hozzátartozik, hogy Erzsébet cárnő utódjául egy holsteini herceget jelölt ki, így a Romanov-ház neve hivatalosan Romanov-Holstein-Gottorp dinasztiára módosult később.