„Eljön majd az én időm!”

A világ a 19. században jelentős előrelépést tett a tudományok és a technika területén. Colt elkészítette revolverét, Morse a távíróját, Otto a négyütemű motort, Mendel pedig kísérleteire alapozva megalkotta az örökléstant.

1865. február 8-án tette közzé Mendel brünni ágostonrendi szerzetes örökléstanról szóló értekezését, mellyel gyakorlatilag megalapította a genetika tudományát. A kolostor mindennapjaiban a vallásos élet mellett elég ideje jutott kedvenc elfoglaltságára, a botanikára. A kolostor kertjének kis ágyásában 1854-től kezdve éveken keresztül kísérletezett a legmegfelelőbbnek tűnő növénnyel, a borsóval.

Nagy egyedszámmal dolgozott, hogy a véletlenek eredménybefolyásoló hatását elhárítsa. Különböző fajtákat keresztezett, mely során a növény több tulajdonságának változását jegyezte fel. A kapott eredményeket matematikai-statisztikai úton értékelte ki. Hosszú munkájának eredményét „Kísérletek növényhibridekkel” címen publikálta.

A tudományos elit azonban bizonyos szempontból éretlen volt még: az örökléstant nem tartották komoly tudománynak. Mendel – szembesülve mellőzöttségével – állítólag csak ennyit mondott: „Eljön majd az én időm!” A szerzetes-botanikusnak igaza lett: halála után 16 évvel újra felfedezték elméletét, amely manapság már az emberiség jövőjét befolyásoló egyik legfontosabb tudományág alapjait képezi.