Bell szabadalmaztatja a telefont

1847-ben Skóciában született Alexander Graham Bell, aki feltalálóként írta be nevét a technika történetébe. Mivel már apja és nagyapja is kommunikációtechnikával foglalkozott, így kézenfekvő volt, hogy ő is ezen a pályán induljon el. Mitöbb egy rövid ideig apja mellett asszisztensként dolgozott a londoni University College-ben.

Miután Bell két testvére is meghalt tuberkolózisban, a családfő úgy döntött, hogy a ködös, rossz klímájú Angliából Kanadába költöznek át. 1870-ben ez meg is történt, azonban Bell nem sokáig tartózkodott itt, mert az amerikai northamptoni speciális iskolában helyezkedett el – süketnémákat tanított itt. Ez a hely azért is említésre méltó Bell életében, mert itt ismerte meg későbbi feleségét, aki néma volt.

Az 1876-os év két szempontból is nagyon fontos volt Bell számára. Ebben az esztendőben megnősült, de ugyancsak ebben az évben szabadalmaztatta a telefont. 1876. február 14-én Bell elsőként nyújtott be szabadalmi jogot a telefonra, ezzel olyan kortárs feltalálókat megelőzve, mint a német Reis vagy az olasz Meucci. Ennek ellenére Bell inkább süketnéma tanítónak tartotta magát, mintsem feltalálónak.

Egy évvel később kollegáival megalapította a Bell Telephone Company-t, aminek azonban komoly versenyhelyzettel kellett szembenéznie. A West Union nevezetű társaság ugyanis Edisont kérte fel, egy új telefon kifejlesztésére. Bell, aki a telefon jogát 1876-ban levédette, beperelte a társaságot, és törvény előtt is megvédte a saját érdekeit.

Mind a mai napig folyik a vita arról, hogy ki találta fel előszőr a telefont, hogy kit is tartsunk a telefon ősatyjának. Annyi mindenesetre vitathatatlan, hogy a könyvek többsége Alexander Graham Bell nevét említi.

Bell és a National Geographic Society

Harminchárom, felelős gondolkodású férfiú 1888. január 13-án Washingtonban összegyűlt, hogy „a földrajzi tudás gyarapításának és terjesztésének elősegítése érdekében” létrehozzon egy társaságot, a National Geographic Society-t. Az alapítók közt voltak földrajztudósok, felfedezők, katonatisztek, ügyvédek, meteorológusok, térképészek, természetbúvárok, bankárok, tanárok, biológusok, mérnökök és feltalálók. A vállalkozás eszmei irányítója Gardiner Greene Hubbard ügyvéd és filantróp volt; Alexander Graham Bell az ő segítségével alapította meg az első telefontársaságot. Maga Bell pedig a National Geographic Society megalapításában segédkezett Hubbardnak.

Hubbardot később az újonnan alakult társaság elnökévé választották. Egalitárius eszméje – gyarapítani és mindenki számára elérhetővé tenni a legtágabb értelemben vett földrajzi ismereteket – az elkövetkező száz évben a National Geographic Society alapelvévé vált. Ennek szellemében 1888 októberében a társaság megjelentette az első National Geographic folyóiratot.

Gardiner Greene Hubbard 1897-ben halt meg. Egy évvel később az elnöki székben, veje, a nagyhírű feltaláló, Alexander Graham Bell követte, s képességeinek és energiájának jelentős részét a National Geographic újságjának népszerűsítésére fordította. Két olyan jelentős döntést is hozott, amely a Társaság jövőjét alapvetően meghatározta. A folyóiratot megküldte mindenkinek, aki a National Geographic Society tagjai közé lépett, azaz hitt a Társaság tevékenységének fontosságában, és ehhez hozzá is kívánt járulni.

Bell második fontos döntése az volt, hogy egy tehetséges fiatalemberre bízta a folyóirat felfrissítését és az új tagok toborzását. A 23 éves tanár, Gilbert H. Grosvenor találékony irányításával a National Geographic tudományos földrajzi folyóiratból a való világot föltáró lappá vált, és egyben az amerikai újságírásra is maradandó hatást gyakorolt. Grosvenor egy év alatt megduplázta, 1000-ről 2000-re növelte a társaság tagjainak számát. Azóta a National Geographic Society az egész világot behálózó, hatalmas szervezetté vált. Napjainkban a társaságnak 10, 5 millió tagja van, s a tagság mintegy ötöde a nem angol nyelvű kiadások olvasója.