A szovjet csapatok kivonulása Afganisztánból

Afganisztán mindig is stratégiailag fontos területnek számított az európai hatalmak szemében. A 19. század végén komoly diplomáciai ellentétet váltott ki Anglia és Oroszország között, melyet csak 1907-ben sikerült rendezni. Oroszország ekkor megígérte, hogy nem vonja Afganisztánt befolyása alá.

A 20. század vége felé újból konfliktust okozott a Szovjetunió Afganisztán utáni vágya. A hidegháború időszakában az Egyesült Államok nem nézte jó szemmel a szovjetek ezirányú nagyhatalmi politikáját: 1979 végén ugyanis – Brezsnyev főtitkársága idején – a szovjet csapatok bevonultak Afganisztánba.

Afganisztán belpolitikája az 1970-es években igen kaotikus volt, csakúgy mint a korábbi évtizedekben. Daud tábornok 1973-ban egy katonai puccsal megszerezte a hatalmat, majdpedig öt évvel később az afgán kommunisták hoztak létre kormányt. Miután Afganisztánban a Taraki-féle kommunista kormány megbukott, Brezsnyev 1979 karácsonyán elrendelte a szovjet csapatok bevonulását Kabulba.

Több mint 100 ezer szovjet katona állomásozott Afganisztánban, ahol a „szent harcosok”, a mudzsahedinek a maguk gerilla-harcmodorával komoly nehézséget jelentettek az intervenciós hadsereg számára. A szovjetek az ellenállást sem kínzásokkal, sem vallatásokkal, sem pedig kivégzésekkel nem tudták megtörni.

Az időközben főtitkárrá választott Gorbacsovnak be kellett látnia, hogy a Szovjetunió elvérzett az afgán kaland során, ezért Genfben megkezdődtek a tárgyalások. Miután aláírták a megállapodást, megkezdődhetett a szovjetek csapatok kivonása. Több hónap után, 1989. február 15-én befejeződött a szovjet katonák kivonulása.

Afganisztánban azonban azóta sem állt helyre a rend és nyugalom. Állandó belpolitikai harcok és külföldi beavatkozások teszik nehézzé az amúgy is mérhetetlen szegénységben élő civil lakosság életét.