Hol a határ bolygónk kizsákmányolásában?

A WWF 1970 óta vizsgálja a Föld természeti kincseivel, erőforrásaival való gazdálkodást, a természetes ökoszisztémák állapotát. 2004-ben ötödik alkalommal készítette el az Élő Bolygó Jelentést, amely a Föld állapotát, valamint a bolygónkra gyakorolt emberi hatásokat méri fel. Az eredmények, nem meglepő módon, ezúttal is igazán aggasztóak.

Egy ember vagy egy adott terület népességének a természetre gyakorolt hatását egy hektárban kifejezett mutatószámmal, az ökológiai lábnyommal lehet leírni. Az átlagos, egy főre eső ökológiai lábnyom 2004-ben 2, 2 hektár volt, 2, 5-szer nagyobb, mint 1961-ben. Ám ha megnézzük, hogy a Földön 11, 3 milliárd hektár biológiailag aktív föld- és tengerfelület van és 6, 1 milliárd ember, akkor kiszámítható, hogy valójában minden emberre csak 1, 8 hektár jut.

Az ökológia lábnyom

Az ökológiai lábnyom számszerűsíti, hogy életmódunk mekkora hatással bír a természetre. Minden egyén ökológiai lábnyoma hat elemből áll össze. Az első az a terület, amelyen a táplálkozáshoz szükséges élelem megtermelhető, a második annak a legelőnek a nagysága, amely az általa elfogyasztott hús előállításához nélkülözhetetlen. A harmadik a fa- és papírfogyasztásának megfelelő nagyságú erdőterület, a negyedik a hal, rák, kagyló stb. fogyasztásával arányos tenger, az ötödik a lakáshoz szükséges földterület, végül a hatodik annak az erdőterületnek a nagysága, amely kinek-kinek egyéni energiafogyasztásával arányos mennyiségű szén-dioxid megkötéséhez szükséges.

A világ különböző részein élő emberek különböző hatással vannak bolygónkra. Míg egy átlagos afrikai vagy ázsiai fogyasztó ökológiai lábnyoma 1, 4 hektár, addig egy nyugat-európaié 5, 0, míg egy észak-amerikaié 9, 6. Az egy főre eső ökológiai lábnyom nagyságának tekintetében a világ élmezőnyében az Egyesült Arab Emirátusok, az Egyesült Államok és Kuwait állnak 9, 5-9, 8 közötti értékekkel. Hazánk a középmezőnyben foglal helyet 3, 8-cal. Ha a szerényebb fogyasztású országok rohamos gazdasági fejlődésnek indulnak (mint ahogy ennek egyre több jele van), és nő a fogyasztásuk, az újabb nyomást fog jelenteni természeti javainkra és tovább nő az átlagos ökológiai lábnyom. Pl. Kínában az egy főre eső érték most még alig 1, 5 hektár, ám gondoljunk bele mi történne, ha a világ legnagyobb népességű országában annyira megnőne a fogyasztás, hogy ez az érték többszörösére nőne.

Az ökológiai lábnyom összetevői közül különösen az energialábnyomunk növekedése ad okot aggodalomra: 1961 és 2000 között 700%-kal nőtt. Ez elsősorban a fosszilis energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz) elégetésének számlájára írható. A vízfelhasználás mutatói is nyugtalanítóak. Az egy főre jutó vízfelhasználás a közép-ázsiai országokban a legnagyobb, holott Földünk egyik vízben legszegényebb régiójáról van szó. Kiemelkedően magas Türkmenisztán vízfelhasználása, csaknem 5300 m3 jut egy főre évente, majd követi Üzbegisztán és Kazahsztán 2400 m3-rel. Ez az öntözéses mezőgazdasági kultúrának az eredménye. 1960 óta a Föld vízfelhasználása a duplájára nőtt, a globális átlagfogyasztás évi 550 m3.

Mi maradt a természetből?

A Föld természetes ökoszisztémáinak állapotát jelző indikátor az Élő bolygó mutató, amelyet több száz emlős-, madár-, hüllő-, kétéltű- és halfaj populációjának változása alapján számolnak ki. Az eredmény riasztó: az elmúlt 30 évben 40 százalékkal csökkent a szárazföldi, édesvízi és tengeri fajok állománya.

Az 555 szárazföldi, 323 édesvízi és 267 tengeri faj vizsgálata során kiderült, az édesvízi fajok sínylették meg legjobban az elmúlt évtizedeket: állományuk 50 százalékkal csökkent, míg a szárazföldiek és a tengerieké 30-30 százalékkal. Az élővilág ilyen mérvű csökkenése mellett ez idő alatt a világ népessége 65 százalékkal növekedett.

Sorsdöntő évtizedek

A Föld lakossága 2050-ig várhatóan további 50 százalékkal növekszik és meghaladja majd a kilencmilliárdot. A globális éghajlatváltozást előidéző szén-dioxid kibocsátás alakulásával kapcsolatban a szakértők két lehetséges változatot jeleznek előre. A fosszilis energiahordozók növekvő felhasználása miatt a szén-dioxid kibocsátás 2030-ig mindkét esetben tovább nő (éves szinten elérheti a 12 milliárd tonnát). De míg az első esetben ez a folyamat nem áll meg, a második lehetséges változatban – technológiaváltás révén – fordulat következhet be, és 2050-re csak a jelenlegi szint 130 százalékát érjük el.

A szakemberek más területeken is a fogyasztás növekedésére számítanak. Várakozásaik szerint 2050-ig a gabonafélékből 66, az erdők termékeiből 120, húsból és halból 100 százalékkal több kell majd az igények kielégítéséhez. Ehhez pedig újabb és újabb területeket és tartalék erőforrásokat kell elrabolnia a természettől, melyek következménye beláthatatlan. A WWF szerint a kormányok még visszafordíthatják a kedvezőtlen folyamatokat, ha a fenntartható fejlődés útjára vezetik az emberiséget.

Vörös Lista 2004

Már 15 589 fajt fenyeget a kihalás veszélye, az IUCN természetvédő világszervezet Vörös Lista 2004 című publikációja szerint. A lista felsorolja és attól függően mennyire veszélyeztetett, három kategóriába rendezi a kipusztulás szélén álló fajokat. Eszerint jelenleg 7266 állat- és 8323 növényfaj található a listán. A XVI. század óta 784 faj halt ki, és további 60 már csak fogságban található.
A riasztó eredmények szerint édesvízi teknősök fele, a kétéltűek 32 százaléka, az emlősök 23 százaléka és a madarak 12 százaléka tűnhet el a Föld színéről az elkövetkezendő évtizedekben. Az élővilág ugyan folyamatosan változik, fajok halnak ki és újak jelennek meg (gondoljunk csak például a dinoszauruszokra), de a természet elszegényedésének mértéke hihetetlenül felgyorsult, a normális szint ezerszeresére nőtt.

A pusztulás fő oka az élőhelyek csökkenése az emberi tevékenységek hatására, de a klímaváltozás is egyre nagyobb kockázati tényező. A 2003-as Vörös Listához képest több változás is van. A fajok nagy része veszélyeztetettebb kategóriába került át (például a Hawaii varjú vadon élő állományát kihalttá nyilvánították), és csak kevés olyan említhető, amelynek helyzete javult (ilyen az európai vidra, amelynek állománya örvendetes növekedésnek indult). Magyarország legveszélyeztetettebb gerinces állatai közé tarozik a rákosi és a parlagi vipera, a túzok, vagy a hazánkból egyszer már eltűnt hiúz, melynek hazai állománya nehezen tud újra megerősödni. A növények közül ide sorolható az Alföld valaha egyik leggyakoribb fafaja, a fekete nyár.

A felmérés kimutatta, hogy Brazíliában, Kínában, Ausztráliában, Indonéziában és Mexikóban található a legtöbb veszélyeztetett faj. A biológiai sokféleség megőrzésében nagy szerepe van a nemzetközi összefogásnak, hiszen éppen azok az országok rendelkeznek különösen gazdag és védelemre szoruló természeti környezettel, ahol kevés az egy főre jutó nemzeti jövedelem (ilyen Brazília, Kamerun, Kína, Kolumbia, Ecuador, India, Indonézia, Madagaszkár, Peru és a Fülöp-szigetek).

Forrás: WWF Magyarország