Lepra ellen tbc?

Kutatók és laikusok sokáig úgy vélték, hogy az a beteg, amelyik tbc-ben betegedett meg, biztosan nem lehet leprás, mivel a tbc-t okozó batktérium, a Mycrobacterium tuberculosis immunissá teszi a testet a leprát okozó baktérimmal szemben. A University College London egyik bakteriológusa szerint azonban mindez csak mítosz: tbc-ben elhunyt emberek csontvázait vizsgálva ugyanis megállapították, hogy a két tucat vizsgált emberi csontváz csaknem fele egyben leprás is volt.

A hiedelem annak köszönheti tartós fennmaradását, hogy a lepra terjedése pontosan abban az időszakban állt meg, amikor a tuberkulózis feltűnt a színen. A 14-15. század Európájában ugyanis egyre kevesebb leprás megbetegedést észleltek, miközben az új kór, a tuberkulózis mind több áládozatot szedett. A népi és sokáig tudományos magyarázat szerint ez azzal hozható összefüggésbe, hogy a tuberklózist okozó baktérium „semlegesíti” a lepra baktériumát, így aki tbc-s lett, az már bizonyosan nem lehet leprás.

Hamis látszat

„Mindez azonban csupán feltételezéseken alapult” – állapítja lakonikusan meg a New Scientist folyóirat honlapján Helen Donoghue, a University College London szakértője. Donoghue szerint senki nem végzett precíz és empirikus vizsgálatokat a tárgykörben, így nyugodtan beszélhetünk akár tudományos mítoszról is, ami a lepra és a tuberkulózis kapcsolatát illeti.

A mostani eredmények ezzel szemben 24 emberi csontvázon végzett vizsgálaton alapulnak, melyekre a Kersztelő Szent Jánosnak tulajdonított barlangot is felfedező, Shimon Gibson bukkant. A kétezer éves csontokra lepelbe göngyölve bukkant rá az izraeli régész, ami azért meglepő, mert ebben az időszakban a temetkezési szokások egészen eltérőek voltak. Gibson szerint Krisztus korában valóban előbb lepelbe csavarták a halottakat és vagy egy kőbarlangban helyezték el vagy pedig rendesen eltemették őket, nem sokkal később azonban újból kiemelték a holttesteket, leszedték róluk a leplet, majd pedig a csontokat elhelyezték az osszáriumba.

„Ezeket a csontokat valamilyen okból kifolyólag nem temették újra” – nyilatkozta Gibson az ausztrál ABC televíziós csatorna internetes portáljának. A kutatók feltételezése szerint ennek az lehetett az oka, hogy ezek az emberek minden valószínűség szerint leprások voltak. A leprásokat ugyanis szembetűnő betegségük miatt kitatszította magából a társadalom, gyakran pedig féltek is tőlük. Az íly módon stigmatizált embereknek aztán még az a végtisztesség sem járt ki, hogy a lepelből kicsvarva a csontházba kerüljenek földi maradványaik.

Lepra és tbc

„Ez a feltételezés vezetett minket arra, hogy pontosabban megvizsgáljuk a holttesteket” – modja Helen Donoghue, a brit Royal Society egyik folyóiratában megjelent cikk szerzője. Az előzestes DNS vizsgálatok során annyi már kiderült, hogy a 24 csontváz mindegyikén kimutathatóak voltak a tuberkulózos nyomai. A két betegség ugyan az eddigi feltételezések szerint semlegesíti egymást, ám a lepelbe csavart csontok mégis a lepra jelenlétére utaltak.

Tbc

A kísérlet eredményei szerint aztán a 24-ből 10-nél valóban kimutatható a Mycrobacterium leprae, a leprás betegség kórokozója. A kutatók szerint így nem arról van szó, hogy a tbc legyőzte volna a leprát, mindössze az történt, hogy a tbc-ben és leprában megbetegedetteket a gyorsabb lefolyású betegség vitte el. Az is gyakran előfordulhatott, hogy a leprások legyengült szervezetét sokkal könnyebben támadta meg a tbc, ezzel pedig a cseppfertőzés útján terjedő újabb betegség vette át a régi helyét. Mivel a tbc lefolyása viszonylag gyors, így már érthető, hogy miért is „halt ki” – legalábbis Európában – a lepra a tbc 14. századi megjelenését követően.

Elhamarkodott következtetések

Több kutató ugyanakkor kétségeinek adott hangot a tanulmány elolvasását követően. Az Ohio állambeli University College of Medicine egyik kutatója elismeri, hogy ha helyesek a vizsgálatok, akkor valóban a feje tetejére állíthatunk egy régi paradigmát, ám egyben arra figyelmeztet, hogy a pontos eredményekhez további DNS vizsgálatok lennének még szükségesek, amelyek megerősítik, hogy valóban lepra nyomaira bukkantak a csontokon. Ugyanerre figyelmeztet az ABC honlapján Gunnar Bjune, az oslo-i egyetem kutatója is.

A BBC-nek nyilatkozva Dianna Lockwood, a London School of Hygienie leprával foglalkozó szakértője pedig elismerte ugyan, hogy az egyszerre tbc-ben és leprában szenvedő beteg mindig tbc-ben fog meghalni, ám ezzel szerinte még nem magyarázhatjuk meg a jelenséget. „Mi a helyzet ugyanis a világnak azokon a pontjain, ahol mind a mai napig egyszerre pusztít a lepra és a tbc. Indiában és Etiópiában szinte ugyanannyi áldozatot szed manapság a tbc mint a lepra” – hívja fel az elmélet gyengéire a figyelmet Lockwood.

Lepra és tbc a 21. században Míg az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a 90-es évek közepén világszerte még 122 ország volt érintett leprás megbetegedésekben, addig mára ez a szám 9-re csökkent. Mintegy 14 millió embert kezeltek ez idő alatt a betegséggel, igaz sokat közülük túl későn. Jelentős részüknél ugyanis maradandó nyomai vannak a betegségnek: paralízisek és amputálások jelei láthatók sokaknál. Jelenleg mintegy félmilló leprás él világszerte, és naponta 2000 ember kapja el a betegséget leginkább Indiában, Brazíliában illetve Nepálban. A tbc még nagyobb problémát jelent a 21. század embere számára. Kb. 300 ezer olyan betegről tud ugyanis a világszervezet, akik már a tbc ellenszerére is immunisak, azaz nem lehet őket gyógyszerrel kezelni. Leginkább a volt Szovtejunió peremterületeinek országairól van szó ebben az esetben: Üzbegisztán és Kazahsztán mellett a tbc által leginkább fetőzött országok közé sorolják a Balti államokat is, Észtországot, Litvániát és Lettországot is.