Klímaváltozás: veszély vagy műbalhé?

A szkeptikusok azonban ezeket a kutatásokat az elmúlt hónapokban egyre ellenségesebb kritikákkal illették. Az egyik brit napilap például a klímaváltozás teóriáját „globális csalásnak” minősítette, amelyet a baloldali, Amerika- és nyugatellenes erők terjesztenek. Nem nehéz észrevenni, hogy a bírálatok nagy része politikai indíttatású. A klímaváltozás ugyanis talán a 21. század legfontosabb tudományos kérdése: aki az éghajlati vitában nyer, hosszú évtizedekre, akár évszázadokra meghatározhatja a jövő gazdasági, politikai és technikai haladásának irányvonalát.

Az, hogy a klímaváltozás elméletét oly sokan támadják, azzal is magyarázható, hogy a teóriában egyelőre túl sok a „lyuk”, a „puha bizonyíték”, és az egyértelműen nem számszerűsíthető hatás. De melyek is azok a bizonyítékok, amelyek alapján sokan azt állítják, hogy az emberiség felelős a felmelegedés folyamatáért?

Az emberiség szerepe a felmelegedésben

Ezt támasztják először is alá a fizika alapösszefüggései. Ismert, hogy a vízgőz és a széndioxid üvegházhatású gázokként viselkedve, elnyelik a Föld által kibocsátott hőt. Ez önmagában nem probléma, hiszen e gázok nélkül bolygónk hőmérséklete sokkal – akár 30 Celsius fokkal – alacsonyabb lenne. Ugyancsak nem kétséges, hogy az emberiség széndioxidot pumpál a levegőbe, amelynek mennyisége fokozatosan növekszik. Ennek köszönhetően az ipari forradalom előtti időszakhoz képest a légkör széndioxid-koncentrációja mára 35 százalékkal magasabb.

A megnövekedett széndioxid-koncentráció hatása szintén mérhető. 2000-ben az Imperial College London kutatói három évtized műholdfelvételeit tanulmányozva azt vizsgálták, hogyan változott a légkörből az űrbe távozó infrasugárzás mennyisége, és megállapították, hogy miközben 1970 és 1997 között a légköri széndioxid mennyisége növekedett, az űrbe kevesebb sugárzás távozott. Az üvegházhatású gázok tehát egyre több, a felszín által kibocsátott sugárzást ejtettek csapdába, nyeltek el.

Ugyancsak az emberiség közreműködését támasztják alá a hőmérsékleti adatok is: ezek szerint az elmúlt 150 év húsz legmelegebb éve közül 19 1980 utánra esik. A szkeptikusok azonban azzal érvelnek, hogy e méréseket nagyban torzítják a világszerte erősödő urbanizálódás, mivel a nagyvárosok a vidéki területekhez képest sokkal több hőt képesek elnyelni. A kételkedők gyakran hangoztatják azt is, hogy az elmúlt húsz év látványos melegedése összefüggésben áll a Nap változó aktivitásával is. E teória szerint a felmelegedés jelentős részben magyarázható a Nap növekvő aktivitásával, valamint befolyással van rá a vulkáni működés is.

Mennyivel nő a hőmérséklet?

Azt, hogy az emberiségnek is része van a mostani felmelegedésben, a legtöbb tudós elismeri, ám ennek mértékét tekintve a becslések széles sávban mozognak. A légköri széndioxid-koncentráció jelenleg 375 milliomod részecske körül van. Az ipari forradalom előtti 280 milliomod részecske megduplázódása 2050-re egy Celsius fokkal emeli meg a globális átlaghőmérsékletet – ha minden egyéb tényező (az óceánok felülete, párolgása, széndioxid-elnyelő képessége, a felhőképződés, vegetáció) változatlan marad.

A prognózisok szerint azonban 2050-re reálisabb 1, 4– 5, 8 Celsius fokos globális hőmérsékletemelkedéssel számolni. Ez azt jelenti, hogy az ipari forradalom előtti 14, 8 fokos átlaghőmérséklet 16, 2-20.6 fokra emelkedhet. Még az optimistább becslésekkel számolva is, az emberiség történetében ez lesz az eddigi legnagyobb hőmérséklet kilengés.

A modellek azonban kétségtelenül nem teljes körűek, bőven akad rajtuk támadási felület. Azt azonban biztosan tudjuk már, hogy az emberiség befolyásolja bolygónk hőmérsékletét, nem tudjuk azonban mennyire. Nem kizárt, hogy a szkeptikusoknak lesz igazuk, és felesleges aggódni. Szerencsés fordulat lenne. De mennyire fogja szerencsésnek érezni magát az a több millió ember (és állat), akik már most érzékelik a klímaváltozást?

Eddig 140 ország csatlakozott Érvénybe lépett szerdán az 1997-ben aláírt kiotói jegyzőkönyv, amelyben a fejlett ipari országok kötelezik magukat az üvegházhatást és az abból adódó globális felmelegedést okozó gázok kibocsátásának csökkentésére. 159 állam képviselői írták alá 1997 decemberében ezt a jegyzőkönyvet, amely kiegészítése a kedvezőtlen klímaváltozások megelőzéséről kötött 1992-es ENSZ-egyezménynek. A régi japán fővárosban, Kiotóban kialkudott egyezség értelmében a megállapodáshoz csatlakozó ipari országok azt vállalják, hogy 2008 és 2012 között 5, 2 százalékkal csökkentik az 1990-es szinthez képest annak a hat gáznak, elsősorban a széndioxidnak a kibocsátását, amelyek leginkább felelősek az üvegházhatásért, a globális felmelegedésért, a gleccserek olvadásáért, az óceánok vízszintjének emelkedéséért és a potenciálisan pusztító hatású klímaváltozásért. A megállapodás értelmében akkor lép érvénybe a jegyzőkönyv, ha az 1990-es kibocsátás legalább 55 százalékáért felelős országok ratifikálták. Eddig 140 ország ratifikálta, de a legnagyobb kibocsátó, az összes kibocsátás mintegy 35 százalékáért felelős Egyesült Államok nem. Az tette lehetővé mégis az érvénybe lépését, hogy egy másik nagy kibocsátó, Oroszország, hosszú habozás után a múlt év végén ratifikálta az egyezséget. 1997-ben az akkori amerikai kormány, Bill Clinton kormánya is támogatta és aláírta a megállapodást. George Bush jelenlegi elnök kormánya azonban elutasítja, arra hivatkozva, hogy az egyezség elfogadása fékezné az Egyesült Államok gazdasági növekedését. A Bush-kormány azt is kifogásolja a megállapodásban, hogy nem vonatkozik a fejlődő országokra, köztük olyan nagy kibocsátókra, mint Kínára és Indiára. A megállapodás érvénybe lépésének alkalmából a japán kormány ünnepséget szervezett Tokióban abban a konferenciacsarnokban, ahol 1997-ben aláírták a jegyzőkönyvet. (Noha az aláírás Tokióban történt, mégis kiotói jegyzőkönyvként emlegetik a nemzetközi megállapodás okmányát, mivel az egyezségre vezető tárgyalások a régi japán fővárosban zajlottak le.)