Detektívregény egy Leonardo-kép körül

Egy ujjlenyomat tehet pontot arra az évszázados vitára, amely a római Borghese Galériában kiállított egyik kép körül alakult ki. A gyermek Krisztus imádása című festményt már sokaknak tulajdonították, mígnem a konszenzus egy dominikánus szerzetes, Bartolomeo barát körül alakult ki. A restaurálási munkálatok során azonban egy ujjlenyomatra bukkantak, melyről azt feltételezik, hogy az Leonardo da Vincié.

Raffaello, Ghirlandaio, Lorenzo di Credi, Fra Bartolomeo – mindannyian neves reneszánsz festők, ám ezen kívül legalább még egy dolog összeköti őket. Egy mestermű, A gyermek Krisztus imádása című kép megfestőjének tartották őket valaha. Ugyan művészettörténészek végül Raffaello egyik legjobb barátjának, a nála tíz évvel idősebb Bartolomeónak tulajdonították a képet, ám egy friss felfedezés megkérdőjelezheti ezt a konszenzust.

Ujjlenyomat az égen

A kép restaurálása során ugyanis olyan ujjlenyomatra bukkantak, melyről azt feltételezik, hogy az Leonardo da Vincié lehet. „Amikor elkészültünk a restaurálással, akkor vettük észre, hogy a kép bal felső sarkában, valahol az égen megtörik kissé a fény és egy sárgás fényudvar keletkezik ezen a helyen” – nyilatkozta Elisabetta Zatti a restaurálási munkálatok vezetője az AP hírügynökségnek. A vizsgálatok során aztán kiderült, hogy egy ujjlenyomat okozza a fénytörést.

A reneszánsz festők közül da Vincinek volt szokása, hogy ujjlenyomatot hagy művein – már amelyiken tudott legalábbis. Kutatóknak ezért is jutott először eszébe, hogy talán mégsem Bartolomeo szerzetes festhette a képet, hanem a polihisztor Leonardo. Hogy valóban mi az igazság, annak kiderítésére több műértő fotográfus kerekedett fel, hogy más Leonardo képeken található ujjlenyomatokkal vessék össze a most felfedezettet. Legutóbb novemberben Krakkóban találtak szintén restaurálási munkák közben egy ujjlenyomatot da Vinci Hölgy hermelinnel című képén.

Egyéb árulkodó jelek

Az ujjlenyomat felfedezése azonban egyéb dolgokra is ráébresztette a művészettörténészeket: olyan apró részleteket és motívumokat fedeztek fel a festményen, amelyek eddig mindenki figyelmét elkerülték. A gyemek Krisztus imádása című képen ugyanis a feltámadást jelképező kankalin, illetve Szűzanyát szimbolizáló veronikafű is megjelenik, melyekről művészettörténészi körökben ismert, hogy kifejezetten Leonardora utalnak.

Ezen kívül mindeddig szintén átsiklottak afölött az apró részlet fölött, hogy a képen látható Szűzanyának aránytalanul hosszú, már-már férfiéhez hasonlítható keze van – erről viszont már mindenki ráismerhet Leonardóra, neki volt ugyanis szokása a női kezek megnyújtása.

Ugyancsak felfedezni vélik az ujjlenyomat megtalálását követően azt a speciális „sfumato” technikát is, amely olyannyira jellemzi Leonardo képeit. A technika segítségével a kontúrok kissé elmosódottak lesznek, ami egyszerre kölcsönözheti a realizmus és az álomszerűség hatását a képnek. (Mások a sfumato jelentőségét a kétdimenzióban történő térérzékeltetésben látják.)

Egy kép – több festő?

A Firenze közelében található, Leonardónak szentelt múzeum főigazgatója, Alessandro Vezzosi ugyan nem vett részt a restaurálási munkálatokban, ám roppant érdekesnek tartotta a felfedezést. Elismerte, hogy valóban da Vincinek volt szokása ujjlenyomatok hátrahagyása, ám egyben figyelmeztetett: ha még megegyezik is az ujjlenyomat Leonardoéval, akkor sem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy valóban ő festette a képet. A reneszánsz korában ugyanis nem volt ritka, hogy egy képet az egyik festő elkezdett, egy másik pedig befejezte azt.

Ráadásul Bartolomeo szerzetesről is közismert, hogy nem egy alkalommal hagyta félbe egyes képeit. Rómában tett látogatása után a dominikánus szerzetes éppen Raffaellónak hagyott hátra két félkész képet, melyket aztán legjobb barátja fejezett be. Ráadásul művészettörténészek azzal is tisztában vannak, hogy Bartolomeo barát ifjúkorában igen alaposan elemezte és tanulmányozta Leonardo munkáit, ami akár a stílusbeli hasonlóságok eredője is lehet.

Vezzosi ellenvetéseire a restaurálási munkálatokat vezető Elisabetta Zatti így reagált: „Nagyon nehéz elképzelni Leonardo da Vinciről, hogy más képeit fejezte volna be, vagy hogy az ő félbehagyott képeit más fejezte volna be. Ez nem Leonardóra utal.” Hogy mi lesz a végeredmény, az március végén kiderül, amikor a Krakkóban készült képekkel összevetik a most felfedezett ujjlenyomatokat.

A gyermek Krisztus imádása Az egy méter átmérőjű kép megfestése során igen finom technikával dolgoztak és igen nemes anyagokat vittek fel a vászonra: lazuritot és aranyat is felhasználtak például a ruhadarabok és a különböző fényjátékok megfestésénél. A 15. század végén esetleg a 16. század legelején készült képen József és Szűz Mária látható egy különleges, ovális alakú keretben, amint éppen a kis Jézus fölé hajolva imádják a gyermeket. A képet sokáig annak a Bartolomeo szerzetesnek tulajdonították, aki nemcsak Leonardo festményeinek volt csodálója, hanem egyben a szörnyű halált halt Savonarola híve is volt.