Nixon történelmi látogatása Kínában

Bár a koreai háború kezdetén az Eisenhower elnök mellett alelnöki posztot betöltő Nixon hevesen támadta a kommunista országokat, így a Szovjetunió mellett Kínát is, valamint helyeselte a koreai beavatkozást, az 1968-as választások kampányában már az Egyesült Államok másik elhúzódó antikommunista háborújának, a vietnami háborúnak a lezárását ígérte a választóknak.

Miközben a vietnami háború lezárásának meggyorsítása végett titokban bombázni kezdte az ellenálló alakulatokat, már komolyan fontolgatta egy kínai látogatás lehetőségét is. Elsősorban arra gondolt, hogy az elhidegülő kínai-szovjet viszony miatt könnyebben meg lehetne nyerni tárgyalások útján Kínát, mint a Szovjetuniót, amelyet amúgy is a fő ellenségnek tekintett. Ráadásul a Mao Ce-tung alatt szolgáló kínai miniszterelnök is hajlott a közeledésre, így a hetvenes évek elejére lehetségessé vált az egykori ősellenségek közös eszmecseréje.

A pekingi találkozón nemcsak a két nagyhatalom diplomáciai viszonyának normalizálásáról esett szó, hanem az Egyesült Államok azt is elismerte, hogy Tajvan kínai fennhatóság alá tartozik. Nixon korábban megfogalmazott doktrínája szerint pedig az USA egy önálló vietnami hadsereg létrejöttében segítkezik, majd ezt követően fokozatosan kivonja haderejét a térségből.

A nixoni elképzelések azonban csak részben valósultak meg: rövid távon a kínai-amerikai találkozó inkább csak a kínai fél számára jelentett előnyt, mivel Mao Ce-tung továbbra is komoly erőkkel támogatta az észak-vietnámi csapatokat, az Egyesült Államokban pedig egyre inkább a háborúellenes hangulat kezdett uralkodóvá válni. Így Nixon anélkül vonta ki az amerikai csapatokat a délkelet-ázsiai térségből, hogy választási ígéretét betarthatta volna: „A háborút befejezzük, a békét pedig megnyerjük.”