Barbarossa Frigyes királlyá választása

Németország belpolitikáját a Staufok és a Welfek hatalmi küzdelmei határozták meg. 1138-ban Konrád király személyében a Staufok kerültek hatalomra, majd annak halála után Frigyes sváb herceg lett az utód. 1152. március 4-én Frankfurt am Mainban a német fejedelmek királlyá választották Frigyes herceget, akit néhány nappal később a kölni érsek az aacheni Pfalzkapellében meg is koronázott.

I. (Barbarossa) Frigyes személyét a Stauf és a Welf tábor is elfogadta, hiszen Frigyes apai ágon a Staufokhoz tartozott, anyai oldalon pedig a Welfekkel állt rokonságban. I. Barbarossa Frigyes igyekezett a két szembenálló családot egymással kibékíteni.

Frigyes engedményeket adott a Welfeknek azzal, hogy megengedte számukra a bajor és a szász hercegség megtartását. Az uralkodóra nézve azonban ez azzal járt, hogy a központi hatalom meggyengült. I. Frigyes ezért Itáliában kívánt szilárd hatalmi bázist megteremteni. Politikai tervének megvalósításához pedig az észak-itáliai városok gazdagsága további vonzást jelentett.

A Milánó vezette, önálló önkormányzattal rendelkező lombard városok azonban nem kértek Frigyes „gyámkodásából”, és nem váltak politikai tervének támogatóivá. Olyannyira nem, hogy 1176-ben Legnanónál III. Sándor pápa segítségével súlyos vereséget mértek Barbarossa Frigyes csapataira. A német uralkodónak le kellett mondania itáliai elképzeléseiről. Helyzetét német földön kellett megerősítenie, melyet csak a komoly befolyással rendelkező hercegségek szétdarabolásával érhetett el.

Frigyes a keresztes hadjáratok során is sikereket akart elérni, melynek csak halála szabott gátat: 1190-ben Anatóliában ugyanis belefulladt egy folyóba. Egyesek szerint leesett a lováról és a nehéz páncélzat súlya miatt lelte halálát a vízben. A megtalált holttestet ecettel konzerválták, hogy a jeruzsálemi sírhelyig kibírja – azonban nem jártak sikerrel.