Mit tudott Hitler csodafegyvere?

„A Német Birodalmat a II. világháború végén nem sok választotta el attól, hogy megnyerje az első, bevetésre alkalmas atomfegyverért folyó versenyfutást” – közölte a könyvkiadó prospektusában, amelyben egy berlini történész, a korábban a nukleáris fegyverkezés témában kutakodó Rainer Karlsch munkáját, a Hitler bombáját reklámozza.

A könyv eddig nem publikált dokumentumokra épül, s március 14-én akarják bemutatni a nagyközönségnek. A kiadó beharangozója szerint német tudósok 1944-45-ben Rügen szigetén és Türingiában nukleáris bombákat teszteltek, a kísérletek során több száz kényszermunkás és koncentrációs táborokban sínylődő fogoly lelte halálát. A németek tehát sokkal közelebb voltak az atomfegyver megalkotásához, mint azt korábban a szakértők feltételezték.

Működő atomreaktor Berlin környékén?

Karlsch Berlin környékén egy működőképes atomreaktor maradványait sejteti. Ezek szerint a németek már a negyvenes években képesek lettek volna üzemeltetni egy ilyen létesítményt. Más német szakértők, például Armin Herrmann tudománytörténész, azonban hevesen cáfolják Karlsch állításait.

A publikációval kapcsolatban megszólalt a kéziratot ismerő amerikai történész, Mark Walker, aki szerint Hitler atombombája megközelítőleg sem lett volna akkora erejű, mint amekkora erővel a Hirosimára és Nagaszakira ledobott amerikai atombombák rendelkeztek. Inkább „piszkos bombára” hasonlított, azaz némi nukleáris anyagot nagy mennyiségű robbanószerrel vettek körbe, s a fronton alkalmazták volna ellenséges csapatok visszavetésére.

A hitleri tervekről Walker is írt könyvet 1990-ben Az urángép – A német atombomba mítosza és a valóság címmel. Az amerikai történész úgy véli, hogy Karlsch könyvével most „új fejezetet illesztett a hitleri csodafegyver keresésének történetéhez”.

Karlsch a kelet-berlini Humboldt Egyetemen doktorált, s kutatásai során többek között oroszországi archívumokban bukkant rá állítólag a náci Németország egyik legnagyobb titkát rejtő dokumentumokra. Ezen kívül korabeli kutatási jelentéseket értékelt ki, tervrajzokat, légi felvételeket, a munkában részt vevő tudósok naplóit, orosz és amerikai kémjelentéseket, fizikai méréseket és talajvizsgálatokat.