Modern metropolisz már az ókori Keleten?

Kutatói generációk sora tette fel a kérdést a mezopotámiai Mari város megtalálása óta, hogy vajon miért építettek az akkádok a kor viszonyai szerint hatalmas, jól megtervezett várost szinte élhetetlen körülmények közé. Az Eufrátesz rendszeres árhullámainak minden alkalommal el kellett volna söpörnie a megépült házakat, a sivatagi talajon pedig – elvileg – képtelenség megtermelni bármit is. Az egyetlen pozitívum, ami Mari felépítése mellett szólt, elméletileg az volt, hogy a Perzsa-öböltől a Földközi-tenger irányába vezető kereskedelmi útvonal áthaladt a városon.

Kereskedelem és központosított állam

Sokáig éppen emiatt abban a hiszemben voltak a tudósok is, hogy Mari tulajdonképpen a kereskedelemből és vámokból élt meg. 1933-ban, amikor Andre Parrot felfedezte a jó 4000 évvel ezelőtt épült települést, a kutatók hitetlenkedve álltak a leletek gazdagsága előtt: hatalmas szobrok, még hatalmasabb városi paloták és egykori templomok maradványai lapultak a föld felszíne alatt. Minden arról árulkodott, hogy a város gazdag lehetett egykoron.

Adódott a következtetés: a kereskedelmi útvonal közepén elhelyezkedő város minden bizonnyal a vámokból élt meg. Csakhogy Jean-Claude Margueron szerint ez nem lett volna elég ahhoz, hogy például Sarrukin Kr.e. 2340 körül többek között éppen Mari városára támaszkodva létrehozza a kis városállamok fragmentált uralmát követően a világ első központosított államalakulatát.

Az első modern metropolisz

Most megjelent könyvében Margueron azt állítja ugyanis, hogy a mai Szíria területén található Mari (Tel Hariri) városa tulajdonképpen az első modern metropolisza lehetett az emberiségnek. Egy olyan központ, melyet alaposan megterveztek, és amely alkalmasnak tűnt arra, hogy egy központosított birodalom egyik centruma legyen. „A semmiből építették fel azért, hogy az Eufrátesz vidékének kohászati központja lehessen” – állítja Margueron a francia AFP hírügynökségnek nyilatkozva.

Meglepő ez a kijelentés többek között azért is, mert a korban kisebb településekből vagy kereskedelmi csomópontokból fejlődtek ki a városok spontán módon. Nem tervezték meg őket és pláne nem gondoltak arra, hogy a vasiparhoz szükséges nyersanyagban ugyancsak szegényes vidéken éppen a fémgyártás egyik központját építsék fel. Márpedig Margueron azt állítja, hogy Mari városa az ókori Kelet első kohászati központja lehetett.

Fémipar az ókori Keleten

„A régészeti kutatások egyik legnagyobb veszélye az, ha az embernek beindul a fantáziája. Ha egy cseppnyit is fantáziadúsabb lettem volna, minden bizonnyal nagyszerű dolgokat fedezek fel Mari városában. Én azonban ragaszkodtam a tényekhez és negyven év aprólékos munkája után merem csak kijelenteni: Mari az ókori Kelet fémipari központja lehetett” – nyilatkozta Margueron egy francia újságnak.

A hetvenedik évét betöltött francia archeológus valóban évtizedeket töltött a város szerkezetének kutatásával, miután 1979-ben átvette a feltárások irányítását. Nem egyszeri látványos felfedezés vezette a kutatót erre a meglepő álláspontra, hanem sok apró részlet mondatja Margueronnal, hogy Mari kohászati központ lehetett a semmi közepén. „A városban mindenütt találtunk apró nyomokat, melyek aztán összeállnak egy egységes képpé: fémtárgyak, fegyverek és harcászati eszközök utalnak a város funkciójára” – mondja a francia régész.

Egyéb finomságok

Ezen kívül azonban hajózható csatornák nyomait is megtalálták a kutatók, amelyet a feltételezések szerint arra használtak, hogy az Eufrátesz mentén a mai Törökországban található Taurus-hegységből hajón szállítsák a nyersanyagot Mari városába.

A szintén feltárt hatalmas öntözéshez használt csatornarendszer pedig arra ad választ, miként élhettek meg sanyarú körülmények között Mezopotámiában az emberek. Az öntözés révén élhetővé válhatott ugyan a terület, ám az Eufrátesz árhullámai bármikor félresöpörhették volna a várost. Margueron szerint azonban erre is megvolt az ellenszer: a város körül egy harmadik csatornaredszer húzódott, mely az áradások idején elnyelte a kiömlő vizet, így a városra zúdoló víztömeg mégsem okozott kárt a településben.