Mit tudtak Auschwitzról a Wehrmacht katonái?

A német sajtó vezető egyéniségei, a Spiegel magazin főszerkesztője, Stefan Aust és a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) kiadója, Frank Schirrmacher különleges interjút készítettek a második világháború befejeződésének hatvanadik évfordulójához közeledve. A két vezető beosztású újságíró Richard von Weizsäckert faggatták múltjáról, emlékeiről.

Tudott a merénylet előkészületeiről

A beszélgetésben Weizsäcker elmondta, hogy még fiatal katonatisztként, a második világháború idején hallott a Hitler ellen készülő merényletről. Néhány héttel a sikertelen akció előtt az egyik szervező megkereste, hogy készen áll-e az összeesküvőkkel való együttműködésre. Weizsäcker igent mondott, bár a szervezkedés részleteibe nem avatták be pontosan.

Mint ismeretes, Hitler ellen 1944. július 20-án kísérelt meg merényletet gróf Stauffenberg (Claus Schenk Graf von Stauffenberg) vezetésével egy katonai csoport. Weizsäcker Stauffenbergen kívül több tagját is ismerte a szervezkedőknek, így például három héttel a merénylet előtt Fritz Schulenburg (Friedrich Werner Graf von Schulenburg) kereste fel őt Potsdamban. Schulenburg gróf zavaros pályafutását, kalandok és árnyak tarkítják: a nácik pártolójából meggyőződéses ellenállóvá vált – Weizsäcker szerint. Schulenburg tájékoztatta az akkor még fiatal tisztet, a későbbi szövetségi elnököt a merénylet tervéről, de a dátumot nem közölte vele.

A szervezkedők arra voltak kíváncsiak, hogy Weizsäcker hajlandó lenne-e melléjük állni, a rendelkezésére álló csapattestetekkel, ha sikerül az akciójuk. A Wehrmacht tartalékos tisztjeként Weizsäcker igent mondott, de részvételére, későbbi együttműködésére nem volt szükség, hiszen a Hitler elleni merénylet sikertelen maradt, az elkövetőket pedig kivégezték.

Ki mit tudott Auschwitzról?

Az interjú készítői Weizsäckert arról is faggatták, hogy mit tudott Auschwitzról, a katonák kegyetlenkedéseiről, az egyéb megsemmisítőtáborokról. Ennek kapcsán a német ex-elnök elmondta: nem emlékszik olyan napra, amikor valóban hitte volna, hogy megnyerhető a háború. Ugyanakkor megjegyezte: a szörnyűségekről nem tudtak a csapattisztek, akik nem hallgatták az angol rádiót vagy nem jártak magasabb berlini körökbe. Pontosabban keveset vagy semmit sem tudtak. Weizsäcker például úgy emlékszik, hogy az „Auschwitz” szót csak 1945 elején hallotta először.

Sőt az úgynevezett Einsatztruppékről sem tudott, amelyekben katonák is részt vettek, s amelyek tömeges kivégzéseket hajtottak végre a hadműveleti területeken. A német veterán politikus azt is kiemelte, hogy a koncentrációstáborok létezéséről sem voltak ismereteik. Weizsäcker azt állítja az interjúban, hogy édesapja – aki pedig Ribbentropp, a hírhedt náci külügyminiszter mellett dolgozott államtitkárként egy ideig -, tehát Ernst von Weizsäcker sem tudott Auschwitzról. (Ez azonban igen kétséges, ugyanis mint cikkünk későbbi részéből kiderül, az édesapa zsidók deportálásáról szóló intézkedést is aláírt, méghozzá Auschwitzba való deportálásról volt szó! Erről egyébként a Deutsches Historisches Museum, a Német Történeti Múzeum honlapján is olvasni lehet.)

A Weizsäcker család első két generációja

A Weizsäcker család történetét több évszázadon át lehet nyomon követni – visszafelé az időben -, de a família igazi politikai karrierjét csak a XIX. század végén alapozták meg. Karl Hugo Freiherr von Weizsäcker 1853-ban született Stuttgartban, s életében számos württembergi politikai posztot töltött be. Az első világháború előtt különböző kormányzati és bírósági posztokat tölt be a német tartományban. A XIX. és a XX. század fordulóján a kultusztárca vezetéséig avanzsál (1900-1906), majd pár hónapos tartományi külügyminiszterkedés után 1906 és 1918 között Württemberg miniszterelnöke és külügyminisztere. Minthogy az első világháború átalakítja a német közigazgatást, ő volt e tartomány utolsó kormányfője. 1916-ban kapott magasabb nemesi rangot (Freiherr). Karl Hugo 1926-ban hunyt el. Az ő fia volt Ernst von Weizsäcker, aki a náci külpolitika egyik irányítója volt a második világháború első éveiben.

Ernst von Weizsäcker

Ernst von Weizsäcker az első világháborúban katonatiszt (korvettkapitány) volt, majd diplomáciai pályára lépett. A náci időkben, a második világháború kitörésekor évekig a legmagasabb rangú hivatalnoka volt, a német külügyminisztérium, a „Wilhelmsstrasse” államtitkáraként Ribbentropp mellett dolgozott. Belépett a náci pártba és az SS-be is. Részt vett a Sztálin-Hitler-paktum, illetve más néven Molotov-Ribbentropp-paktum létrehozásában, amely Kelet-Európát osztotta fel a két diktatúra között. Később – minthogy mérsékeltebb álláspontot képviselt feletteseinél – többször is kérte a felmentését. Végül 1943-ban a Vatikánba helyezték át, s a háború végét Olaszországban, Rómában érte meg. Ezután a nürnbergi perben önkéntesen jelentkezik tanúnak. Később viszont maga is vádlottá válik: a nürnbergi perhez kapcsolódó, úgynevezett „wilhelmsstrassei” perben fia, Richard, a későbbi köztársasági elnök az ő jogi védelmében segédkezik, ám végül hét évre ítélik 1949-ben. A rákövetkező évben, 1950-ben azonban amnesztiával szabadul Ernst von Weizsäcker, aki ezután röviddel, 1951-ben meghalt. Ernst von Weizsäckerről tudjuk, hogy még a két világháború között fedezte egyik katonatársát, aki részt vett a kommunista vezető, Karl Liebknecht meggyilkolásában. Bár államtitkárként Hitlert mérsékelni akarta a terjeszkedő politikában, később kiderült, hogy Ernst von Weizsäcker francia zsidók Auschwitzba való deportálásáról szóló utasítást is aláírt, amikor még a német külügyminisztérium második embere volt.

A harmadik generáció

Az 1920-ban született Richard von Weizsäcker, aki a Német Szövetségi Köztársaság legfőbb közjogi méltósága volt egy évtizeden keresztül, 1984 és 1994 között. Korábban a CDU, a kereszténydemokraták parlamenti képviselője, az evangélikus egyház egyik vezetője, illetve Berlin kormányzó-polgármestere volt. Richard von Weizsäcker a német újraegyesítés elnökeként történelmi időszakban állt az NSZK élén, amely magába olvasztotta az egykori NDK-t. A német köztársasági elnök funkciója reprezentatív jellegű, Weizsäcker azonban hivatali idejében népszerűvé vált a kisebbségek, az elnyomottak iránti gesztusaival.

Carl Friedrich von Weizsäcker

Érdekesség, hogy míg Richard von Weizsäckert a konzervatívok kérték fel köztársasági elnöknek, testvérét, Carl Friedrichet még Willy Brandt, a híres német szociáldemokrata vezető, az SPD kancellárja javasolta volna még korábban erre a tisztségre. Carl Friedrich von Weizsäcker azonban nem fogadta el Brandt felkérését. Ő egyébként német atomfizikus, aki a plutóniumbomba tervén is dolgozott a harmincas-negyvenes években. A német atombombaprogramban egykori tanárával, Werner Heisenberggel, és a maghasadás felfedezőivel, Otto Hahnnal és Fritz Strassmann-nal is együtt dolgozott, de nem értek el eredményeket. (Hogy szándékosan szabotálták-e a munkát, vagy sem, az egyelőre vitatott. (A német atombomba esetleges kifejlesztéséről nemrégiben a National Geographic Online-on is beszámoltunk.)

Carl Friedrich az atommag cseppmodelljét alkotta meg és egy a csillagok energiaciklusáról szóló elméletet is kidolgozott. Vele egyidőben jött rá Bethe is arra, hogy a magfúzió termeli az energiát a mi Napunkban. Hans Bethe később Nobel-díjat kapott (ő akkor már Amerikában élt) ezért a teóriájáért, Weizsäcker, aki Németországban maradt, és professzor volt a náci időkben, viszont nem részesült a legmagasabb tudományos elismerésben. A második világháború után Carl Friedrich von Weizsäcker az atomfegyverek korlátozásáért szállt síkra, és főleg filozófusként tett szert hírnévre. Hamburgban katedrát is kapott, ahol elsősorban Platónról és Kantról fejtette ki nézeteit.