Veszélyben a kisebb nyelvek Afrikában és Ázsiában

A világon ma beszélt leggyakoribb nyelvek közé a kínai, az angol, a hindi, a spanyol, a az orosz, az arab, a portugál és a francia tartozik. Az e nyelveket beszélők száma (többnyire) növekedni fog, miközben más kultúrák képviselői ritkulnak majd a következő ötven évben – az elemzések, előrejelzések szerint.

Megfeleződik a nyelvek száma

Az ENSZ nemrégiben készült jelentése szerint kevesebb mint egy évszázad alatt a Földön beszélt nyelvek száma hatezerről háromezerre csökken. Vagyis megfeleződik a nyelvek száma bolygónkon. A nyelvek eltűnése többek között környezetünk súlyos károsodását is maga után vonhatja, hiszen elveszik közös tudásunknak az a része, amely a helyi környezet megóvását szolgálná.

A biodiverzitás, a fajok gazdagsága egy adott területen ugyanis drasztikusan csökkenhet, ha elpusztul a helybeli lakosság kultúrája. Így például Indonéziában, a Kayang Mentarang nemzeti parkban évszázadokon át alkalmazták az úgynevezett Tanah Ulen rendszert, amely „tiltott földet” jelentett. A bennszülöttek eltűnése, felolvadása a többségi népekben ahhoz vezetett, hogy megszűnt a Tanah Ulen szerinti gyakorlat, amikor az idősebb, tekintélyesebb törzsi vezetők bizonyos területet kijelöltek az őserdőben, ahol nem volt szabad sem vadászni, sem gyűjtögetni. Ezáltal a természet is kapott lehetőséget arra, hogy regenerálódjon, visszaállítsa az emberi beavatkozás előtti helyzetet.

A cunami is bizonyíték

A délkelet-ázsiai cunami is bizonyította, hogy azok a népek, amelyek megőrizték eredeti kultúrájukat, időben elmenekültek a szökőár elől: ők tudták, hogy a madarak röptét, illetve a szelet és a tengert kell figyelni, és a menekülő állatokkal együtt magasabb helyekre kell vonulni. Jó példa erre az Andamán- és Nicobar-szigetek lakossága. (Legalábbis egy részük.) Az Indiához tartozó szigetcsoportokon is sokan ezért élték túl a természeti katasztrófát.

A pusztuló kultúrák elsősorban Afrikában okozhatnak problémát. A világon a közeljövőben eltűnő nyelvek egyharmadát a „fekete kontinensen” beszélik jelenleg. (Mint már említettük, az eltűnő nyelvek száma 3000-re becsülhető, ennek egyharmada pedig ezres nagyságrendet jelent.)

Mozambik és a helyi problémák

Afrikában már ma is 200 olyan nyelv létezik, pontosabban „vegetál”, amelyet 500 embernél is kevesebben beszélnek. Jó – illetve rossz – példa a nyelvek eltűnésére Mozambik. Az egykori portugál gyarmaton, Afrika délkeleti részén az európai közvetítőnyelv, a portugál szorítja ki a helyi idiómákat. Mozambik a világ egyik legszegényebb országa, de a globalizáció itt is érezteti hatását: olasz életek, brazil ritmusok, afrikai dialektusok és portugál szavak keverednek. A bennszülöttek nyelve azonban fokozatosan visszaszorul.

A fiúk már nem beszélik apáik nyelvét – állítja egy nemrégiben tett nyilatkozatában az egyik helybeli szervezet, a MozArte vezetője, amely az ENSZ támogatásával az ősi foglalkozások megőrzését tűzte ki célul. „Haldoklik a kultúránk” – mondja ugyanis Paulo Chihale. Mozambikban például 23 helyi, bennszülött nyelv(járás) létezik, az egyetlen hivatalos viszont a portugál. A lingvisztikailag megosztott országban ez egyfajta közvetítőnyelv, amely aláássa szakértők szerint az afrikai tradíciókat, de amely valóban képes arra, hogy esetleg integrálja az ország különböző népcsoportjait. A bennszülöttek anyanyelvei voltaképpen a bantu dialektusokhoz tartoznak. (A bantu nyelvek Fekete-Afrika nagy részén terjedtek el.)

Elvész a kultúra

Chihale sajnálja, hogy eltűnnek a kisebb nyelvek, nyelvjárások mert velük együtt elvész a közös tudás, a csak szájhagyomány által megőrzött kincs – irodalom, zene, hitvilág. Chihale egyébként otthonában még beszéli a chopi nyelvet.

Rafael Shambela, egy mozambiki nyelvész szerint a globalizációnak azonban nagyon nehéz ellenállni. A mozambiki kormány mindenesetre most kísérletet tesz a helyi kultúra megőrzésére. Shambela csatlakozott ahhoz a kormányzati programhoz, amely tankönyvek kiadásával, nyilvános iskolák felállításával segíti 16 bennszülött nyelv megőrzését az országban.

A szegénység azonban nagy akadály, összesen 23 ilyen nyelv létezik a délkelet-afrikai országban, és persze azoknak sem jut elég forrás, akiket támogat a kormány. Mozambik 1975-ben vált függetlenné, addig portugál uralom alatt állt. Az országot azonban 1976 után polgárháború dúlta fel: a marxista Frelimo ellenfele a Renamo nevű szervezet volt, amelyek egymás közti konfliktusai sok áldozatot követeltek. A kilencvenes évektől kezdve Mozambikban véget értek a nagyobb csatározások, azóta a demokratikus fejlődés jellemző az országra, ám ezt a fejlődést az elképesztő méretű szegénység rendkívüli módon akadályozza.