A csehszlovák külügyminiszter titokzatos halála

A cseh(szlovák) történelem egyik sajátossága a defenesztráció. Az első prágai defenesztrációra 1419-ben került sor, amikor a husziták a városháza katolikus vezetőit kidobták az ablakon, és ezzel kezdetét vette a husztita háború.

A következő hasonló eseményre majdnem 200 év múlva került sor. 1618 májusában a második emeletről, 20 méter magasból a csehek kihajították a Habsburg hivatalnokokat, akik viszont túlélték az esetet, mert egy szemétdombra estek. A 20. század közepén azonban Jan Masaryk csehszlovák külügyminiszternek már nem volt ilyen szerencséje. Harmadik defenesztrációként tartják ugyanis számon Masaryk ablakból való kizuhanását.

Jan Masaryk a csehszlovák állam egyik megalapítójának, Tomás Garrigue Masaryknak a fia volt, így nem volt számára ismeretlen a politika légköre. A második világháború alatt a Londonban székelő emigráns kormány tagjaként, majd a háború utáni első csehszlovák kormány külügyminisztereként tevékenykedett.

1948. március 10-én idegenek átkutattták Masaryk szobáját, ezt követően nem sokkal pedig a politikus kiesett az ablakon. Sokáig általánosan elfogadott volt, hogy öngyilkos lett, azonban ma már sokan másképpen vélekednek az ügyről. Az újabb nézet szerint a kommunista titkosszolgálat emberei a külügyminisztert kilökték vagy pedig az ablakon át történő menekülésre késztették. Feltehetően a lakosság köreiben jelentős népszerűségnek örvendő szociáldemokrata politikus a kommunista hatalom útjában állt, és ezért állították félre.