Bolgár holokauszt – üldözöttek, akik megmenekültek

A bolgár kormány azért március 10-én emlékezik az áldozatokra, mert 62 éve ezen a napon akadályozta meg a bolgár nemzetgyűlés azt, hogy náci haláltáborokba hurcolják a balkáni orszában élő zsidókat, illetve zsidónak minősített személyeket. Ugyanakkor tudni kell, hogy a holokausztnak voltak olyan áldozatai, akiket a Bulgária által a második világháború elején megszállt területekről szállítottak haláltáborokba.

Aktuális megemlékezések

A bolgár főváros önkormányzata, illetve a Mati Bolgaria Egyesület már szerdán, azaz március 9-én megemlékezett a nevezetes napról, 1943. március 10-éről. Ekkor a bolgár parlament, illetve annak egy része ellenszegült a szófiai kormány intézkedéseinek, és nem hagyta, hogy az ország 48 ezer lakosát náci haláltáborokba szállítsák. A bulgáriai zsidók és más üldözöttek nagy része így túlélte a második világháborút, ugyanakkor sok szenvedést kellett elviselniük hazájukban, ahol internálták őket.

A szófiai önkormányzat és a társadalmi egyesület képviselői most virágokat helyeztek el a Szent Szófia-székesegyház közelében. (Ez a templom volt a város névadója is sokszáz évvel ezelőtt.) A rendezvényre nemcsak az önkormányzat, hanem a bolgár parlament vezetői is a megemlékezés virágait hozták el, akárcsak a zsidó szervezet, a Shalom képviselői. A bulgáriai zsidóság képviselője az eseményen elmondta, hogy soha nem fognak megfeledkezni a parlament akkori döntéséről, és hálával gondolnak a 62 évvel ezelőtti eseményre.

Bulgária és a Holokauszt

A bolgár királyság 1941 márciusától Németország katonai szövetségeseként területileg részesül a nácik által lerohant Görögországból, így kijutott az Égei-tengerre. A szintén a németek által legyőzött jugoszláv királyságból Macedóniát annektálta Bulgária, legalábbis nagy részeket hasított ki magának ebből a területből.

A zsidóság modernkori történetének neves kutatója, Karády Viktor azonban felhívja a figyelmet arra, hogy Bulgária politikai hagyományaitól távol áll mindenfajta szélsőséges antiszemitizmus. Karády szerint: „A bolgár politikai élet legtöbb résztvevője ugyanakkor hajlandó ezen a téren is engedni a náci nyomásnak, és durva módszerekkel megcsorbítani a mintegy 50 000 zsidó állampolgári jogait (különösen a gazdasági életben). Ehhez hozzátartozik a zsidó népesség városokon kívüli táborokba való internálása is. Amikor azonban a deportálás programja a megvalósítás szakaszába lépne, ugyanezek a politikai erők az ortodox egyház vezetőinek eltökélt támogatásával ellenszegülnek.”

Valóságos koalíció szerveződik a parlament alelnöke, Dimitar Pesev köré, és a király jóváhagyása mellett sikerül megmenteni minden „bolgár zsidót” az elszállítástól. Pesevhez – aki március 9-én értesült arról, hogy szülővárosának, Kjusztendilnek a zsidó lakosságát el akarják szállítani, s még ezen a napon beszédet tartott az ügyben – 42 parlamenti képvsielő csatlakozott. Ez azonban csak azután következik be, hogy a körülbelül 12 000 áldozatot követelő deportálások az újonnan Bulgáriához került területekről befejeződtek.

A megszállt területeken nem voltak ilyen kíméletesek

A Karády által említett megszállt területk közé tartozott Macedónia: más források szerint innen a zsidó lakosság szinte teljes egészét, 7200 embert hurcoltak el, sokak szerint bolgár katonák felügyelete alatt. Őket nagyrészt a treblinkai haláltáborba vitték, ahol 98 százalékuk életét vesztette. Jelenleg a macedóniai zsidó közösség mindössze néhány száz főre tehető.

Furcsa fintora a sorsnk, hogy a második világháború után a kommunista hatóságok Pesevet letartóztatták a nácikkal való kollaborálás vádjával, és 15 évi börtönbüntetésre ítélték. Egy év után ugyan kiszabadult a fogságból, de a bolgár kommunista történetírás elhallgatta Pesev érdemeit, és a zsidók megmentését elsősorban a munkásmozgalom, illetve a kommunisák javára írták. Csak a bolgár rendszerváltás után vált ismertté az 1973-ban elhunyt Pesev tevékenysége szélesebb körben.