Pápai enciklika a nácik ellen
1937. március 17-én tette közzé XI. Pius pápa azt a később igen híressé vált enciklikáját, melyben élesen elítélte a nemzetszocializmus ideológiáját és módszereit. Az enciklika megfogalmazásában komoly szerepet vállalt Giuseppe Pacelli is, akit később XII. Pius néven választottak pápává, és akit igen sok kritikával illettek a hatvanas évektől kezdve a nácizmushoz való viszonya miatt.
Miután 1933. szeptemberében a pápai állam hosszas tárgyalásokat követően megkötötte a konkordátumot a náci Námetországgal, a Vatikánban abban reménykedtek, hogy a katolikus egyház megőrizheti mozgásterét a nácik uralma alatt is. Nemsokára azonban kiderült, hogy csalfa reményeket fűztek a konkordátumhoz. A nácik ugyanolyan ellenségesen viszonyultak a német katolikus egyházhoz, mint az összes többi civil szervezethez.
1937-ig bezárólag több tucat tiltakozást fogalmaztak meg és juttattak el Hitlerhez német püspökök és egyházi vezetők, sőt a németországi pápai nuncius is határozottan tiltakozott az egyházat ért támadások miatt. Belátván az egyes partikuláris jegyzékváltások eredménytelenségét, a katolikus egyház püspöki konferenciája végül úgy döntött: pápai enciklikában ítéli el a német nemzetszocializmus ideológiáját és gyakorlatát.
XI. Pius pápa 1937. március 14-én adta ki „Mit brennender Sorge” kezdetű enciklikáját, melyet a többszáz éves gyakorlattól eltérően német nyelven fogalmaztak meg, s csak ezt követően ültették át latinba. A nácikat elítélő enciklika megfogalmazásában oroszlánrészt vállalt a sokáig Németországban szolgáló Giuseppe Pacelli bíboros is, akit később XII. Pius néven választottak pápává.
A katolikus egyházat a hatvanas évektől egyre több támadás érte, mely szerint a pápák és az egyházi vezetők nem léptek fel kellő eréllyel a nácizmussal szemben a nyilvánosság előtt, sőt olyan kritikát is megfogalmaztak, mely szerint a holokauszt XII. Pius tudtával és hallgatólagos beleegyezésével történt volna. Történészek sokat vitatkoztak már XII. Pius személyéről, védelmébe pedig azt szokták felhozni, hogy szándékosan nem a nyilvánosságot, hanem a diplomáciai utat választotta a zsidók megmentéséhez.
Erre ösztönözhette az is, hogy miután Hollandiában erőteljesen tiltakozott az egyház a zsidók deportálása és elhurcolása ellen, a zsidók és a katolius egyház elleni terror méginkább fokozódott. A legújabb kutatások szerint, melyket zsidó történészek végeztek, legalább 700 ezerre becsülhető azon zsidók száma, akiket az katolikus egyház bújtatott a nácik elől különböző egyházi intézményekben.