Genetikailag meghatározott a vallásosság?

Nemcsak a társadalmi környezettől függ az, hogy valaki mennyire vallásos. Különösen a felnőttkorban érvényesül a gének befolyása is – állítják amerikai kutatók ikrek bevonásával végzett felmérés alapján.

Gének vagy környezeti hatások?

A vita régóta tart, hogy vajon mi befolyásolja – általában – az embert: a környezet (neveltetés, külső hatások) vagy a gének. Most a Minnesota Egyetem pszichológusai súlyos érvet adnak a gének szerepét hangsúlyozók kezébe. Meglepő eredményekkel járó felmérésük révén közelebb kerülhetünk a vallásosság okainak megértéséhez.

A kutatók ugyanis azt tapasztalták, hogy az életkor emelkedésével egyre inkább a genetikai tényezők határozzák meg az emberek vallásosságát. Miközben a gyerekek hite általában a társadalmi környezettől (családi, közösségi hagyományok, iskolák, oktatás, nevelés) függ, addig a felnőtteknél a gének játszanak nagyobb szerepet. Mindezt Jill Yablonski közölte a „Journal of Personality” pszichológiai szaklapban.

A külvilágnak szánt és a belső vallásosság

A pszichológusnő csoportja 169 egypetéjű és 104 kétpetéjű ikret kérdezett meg. A kérdőíveken a vallásosságra, a vallásosság „mértékére” voltak kíváncsiak a szakértők. A válaszadóknak arra kellett felelniük, hogy milyen gyakran vesznek részt a vallási életben, mennyire voltak hívők a szüleik, s milyen szerepet játszott gyermekkorukban a hit.

A kutatók részleteiben is vizsgálták a vallásosságot. Megkülönböztették a „külső” és a „belső” (személyes) jegyeket. Így például külsőnek számít az ünnepnapok betartása, személyesnek, belsőnek pedig az imádkozás, az ima általi segítségkérés.

Az elemzés szerint a gyermekkorban mindkét területet a személyes környezet határozza meg. Az öröklött tényezők itt nem annyira hatnak befolyásoló erővel. A felnőttkorban viszont a gének „veszik át az irányítást”, és főleg a belső, a személyes vonatkozásokban, ami jobban utal egy ember meggyőződésére, mint a külső vallásos jegyek.

Eltérés az egypetéjű és a kétpetéjű ikrek között

Yablonski állításait arra alapozza, hogy az egypetéjű ikrek (azonos genetikai és környezeti tényezőkkel rendelkező személyek) vallásossága felnőttkorban is hasonló marad, míg a kétpetéjű ikrek (akik azonos körülmények között nőnek fel, de genetikai tulajdonságaik eltérőek egymástól) felnőtt korukban eltérő erősségű hívőknek bizonyultak.

Ennek alapján Yablonski kijelentette, hogy „mint más személyiségelemek, a vallásosság is öröklődik”. A gyermekkorban és az ifjúkorban érkező külső hatások ellenére a felnőttkorban „aránylag stabil” a gének befolyásoló ereje a hit vonatkozásában. Ez azt jelenti, hogy míg a külső hatások szerepe gyermekkorban nagy, felnőttkorban pedig alacsony, addig a genetikai hatások gyermekkorban is erősek, fontosak (de gyengébbek, mint a szociális hatások), felnőttkorban viszont kevésbé csökken az erejük, így ezek válnak végső soron meghatározóvá egész életünkben.