Olmékok: a maják és az aztékok is tőlük tanultak?

A vita már évtizedek óta folyik arról, hogy a kétségkívül egyik legidősebb közép-amerikai magaskultúra vajon csak testvére volt a szintén igen fejlett inka illetve azték kultúrának, avagy ez utóbbiak gyakorlatilag kisebb módosításokkal teljes mértékben az olmék vívmányokat vették át – mindenféle eredeti hozzájárulás nélkül. A Science magazinban most megjelent tanulmány azonban úgy tűnik, eldönti a kérdést, bár kétkedők természetesen mindig akadnak.

Anyakultúra

Az amerikai George Washington University kutatócsoportjának írásában arról számol be Jeffrey P. Blomster, a csoport vezetője, hogy megdönthetetlen bizonyítékokra leltek hipotézisük alátámasztásához. Ásatásaik során ugyanis olyan agyag- és kerámiaedényekre bukkantak San Lorenzótól távolabbi vidéken, amelyek egyértelműen az árucikkek exportálására utalnak. „Az olmék kultúra termékeit Közép-Amerika-szerte megtaláljuk, a későbbi kultúrák pedig az anyag megmunkáltságán keresztül az ikonográfiáig bezárólag ezeket a tárgyakat utánozták” – állítja Blomster.

A kutatócsoport 725 edényt vizsgált meg és vetette össze szimbólumrendszerét, valamint kidolgozottságát a helyi leletekkel. Az olmék kultúra központjától, San Lorenótól távolabb eső vidékeken fellelt edények jelen kutatás során nem sok hasonlóságot mutattak a finoman kimunkált olmék edényekkel, a kutatók részben éppen ezért állítják: a termékeket sokáig utánozni sem bírták a környék kultúrái, inkább importálták saját territóriumukba. Blomster professzor mindebből arra következtet, hogy az olmékok gyakorlatilag olyan kulturális fölényben voltak a környező civilizációkkal szemben, ami sokáig behozhatatlannak tűnt.

Kultúrfölény

Ugyanakkor a kultúrfölény mellett szól az is, hogy San Lorenzóban semmi nem utal más kultúrákból származó importra. Semmilyen tárgy nem került elő a hatalmas mocsár közepéből kiemelkedő mesterséges dombra felépített város maradványából, ami bármilyen kulturális termék átvételéről tanúskodna.

Robert A. Diehl, a University of Alabama professzora ugyancsak a Science folyóiratnak nyilatkozva elismerte az „anyakultúra”-tézis megalapozottságát, ám arra is felhívta a figyelmet, hogy az olmék kultúrfölény nem tarthatott egy vagy két generációnál tovább, de extrém esetben is maximum 150 évet ölelhetett fel. A Kr.e. 1200 és 800 között virágzó kultúrát lassan beérték a környező népek, természetesen úgy, hogy igen sok mindent merítettek és tanultak az olmékoktól.

Kiemelkedő kulturális teljesítmények

Tudósok azért is érvelnek az olmék anyakultúra mellett, mivel hatalmas teljesítményekre voltak képesek. Még a tézis ellenzői is elismerik, hogy a mocsár közepén, egy mesterségesen összehordott földhalomra felhúzott város megépítéséhez igen bonyolult munkaszervezési folyamatokra, komoly erőösszpontosítsára és az anyagmegmunkálás, valamint a logisztika magas szintű ismeretére volt szükség.

Az olmék uralkodóknak ráadásul olyan hatalmas palotáik voltak, melyek mellett a korszak egyéb népeinek uralkodói palotái kis viskóknak tűnnek. A maják és aztékok istenei az anyakultúra tézis védelmezői szerint szintén az olmék istenek „leszármazottai”, ahogy a maja és az azték isteneket ábrázoló rajzok motívumai, valamint az első hieroglifák is szintén az ősi kultúra befolyásáról tanúskodnak.

Szintén az olmékoktól vették át a későbbi közép-amerikai kultúrák azt a szakrális labdajátékot, melyet az egész térségben egészen Kolombusz érkezéséig űztek az őslakosok. A labdajáték természetesen igen sokféle formát öltött az idők során, volt ahol párosával játszották, de volt olyan is, ahol csapatok küzdöttek meg egymással. A szabályok is tájegységenként és koronként változtak, ám szinte mindenütt megtalálták a régészek a játékhoz szükséges süllyesztett pálya maradványait.

A szakrális játék nyertese egyes archeológusok szerint megölhette ellenfelét, ezzel gyakorolva az isteneknek szóló emberáldozatot. Másik interpretáció szerint viszont kifejezetten dicsőség volt isteneknek szóló áldozatnak lenni, így éppen a győztes csapat tagjait áldozták fel különböző módokon. Egy harmadik értelmezés szerint a szakrális labdajáték az istenek közötti küzdelmet szimbolizálta, ezért kellett a vesztes csapat tagjait megölni.

Kőszobrok – a civilizáció mértékegységei?

A legjellemzőbb és legismertebb olmék tárgyaknak azok a hatalmas kőből faragott fejek számítanak, melyknek mindmáig a csodájára járnak. Régészek szerint ezek a fejek kiváló labdajátékosok arcát formázzák meg, mivel a sisakot, melyek a szobrok fejének tetején találhatóak, a játék közben használhatták a sportolók. Mások szerint azonban a hatalmas kőfejek istenábrázolások, bár sokaknak feltűnt a szobrok ajkainak vastagsága, ami miatt egyesek azt is feltételezik, hogy tulajdonképpen afrikai bevándorlók lehettek az olmékok, a maják és az inkák ősei. A feltételezés merész, sokan cáfolják is, mondván, nem feltétlenül kellett afrikainak lenni ahhoz, hogy vastag ajkakkal rendelekezzen valaki. Közép-Amerika indiánjai között ugyanúgy találunk húsos ajkú népeket, ahogy Észak-Amerika egyes törzsei között is.

A „testvérkultúra” tézise mellett kiállók azonban nemcsak ezeket a feltételezéseket vetik el: szerintük a most megtalált edények sem bizonyítanak mást, mint hogy az olmékok és a környező kultúrák szoros kapcsolatban álltak egymással. David. C. Grove, a University of Illinois professzora a New York Times-nak nyilatkozva elmondta: az edények midössze arra utalnak, hogy kereskedtek velük. Semmi nem bizonyítja, hogy az edényekkel együtt valamilyen magasabb kultúrát is exportáltak volna a környező régiókba.

Ráadásul Grove szerint az sem igaz, hogy San Lorenzóban nem találtak volna máshonnan származó tárgykat. Susan Gillepse, a University of Florida tanára pedig arra hívja fel a figylemet, hogy a kultúrák fejlettségének megállapításával van a legnagyobb baj: „Az anyakultúra koncepciója azon a hamis feltételezésen alapul, hogy minden kultúra, amelyik hatalmas kőszobrok kifaragására volt képes, nagyságrendekkel fejlettebb a többinél, a kőszobrok megléte így a civilizáció fokmérője is egyben. Ugyanakkor ez nem más mint egy sajátosan etnocentrikus nyugati felfogás, ahol valóban a korai civilizáció jeleként értelmezik a kőszobrokat. Más rendszerben azonban lehet, hogy más számít a fejlettség fokmérőjének.”