Kína betiltotta az ópiumimportot

1839. március 18-án Kína betiltotta az ópiumimportot, és az országba becsempészett nagy mennyiségű ópimrakományokat megsemmisítette. Ennek az lett a következménye, hogy hónapokkal később kirobbant az első ópiumháború az angolok és a kínaiak között.
Kína mindig is az elzárkózás politikája mellett foglalt állást és a nyugati világgal szemben erős ellenérzései voltak. Ezzel szemben Nagy-Britannia gyarmatosítási és kereskedelmi céljai elérése végett szoros kapcsolatot akart kialakítani Kínával. A kínaiakkal folytatott ópiumkereskedelem kiváló lehetőséget kínált arra, hogy az angolok megvethessék lábukat az ázsiai országban.
A kínai gazdaság rendkívül sok terméket exportált a nyugat-európai országokba, melyért cserébe ezüstöt kapott. A Nyugat-Európából, és azon belül is főleg Angliából történő nemesfémkiáramlás gazdasági hatásokat vont maga után. Az angolok az ópiumból származó jövedelem növelésével akarták a kiáramlott ezüstöt visszaszerezni, ezért 1821 és 1837 között az ópiumszállítmányok nagyságát megötszörözték.
A kínai hatóságok megkísérelték az Indiából származó áru kereskedelmének visszaszorítását és megszüntetését, mivel az komoly gazdasági és egészségügyi problémákat okozott. 1839. március 18-án Kína betiltotta az ópiumimportot. Charles Elliott angol kereskedelmi intendánst arra kényszerítették, hogy a kínai hatóságoknak 1200 tonna ópiumrakományt adjon át, melyet aztán megsemmisítettek. Ennek az lett a következménye, hogy hónapokkal később kirobbant az első ópiumháború az angolok és a kínaiak között.
Az 1842 augusztusáig tartó háborút az angolok nyerték meg és a kínaiakat a nankingi béke aláírására kényszerítették. A béke értelmében Kína köteles engedélyezni a szabad kereskedelmet, beleérve az ópiumszállítmányokat is. A nemzetközi kereskedelem számára öt kínai kikötőt kellett megnyitni és háborús jóvátételt kellett fizetniük. Kína ezáltal egy félgyarmati státuszba került.