Az Alcatraz bezárása

1847-ben Kalifornia katonai kormányzója, John Charles Fremont Alcatrazt 5000 dollárért vásárolta meg a mexikói kormánytól. Az első építmény, amit felhúztak a szigeten, egy világítótorony volt, ami a börtönnel együtt ma is a turisztikai látványosságok közé tartozik.

Már az amerikai polgárháború alatt létrehoztak egy börtönt a szigeten, ami 1903-ig működött, ám később hosszú éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra befogadóképessé váljon a börtön. 1906 és 1911 között felújították és átépítették az épületet.

1934-től kezdve szövetségi börtönként funkcionált az Alcatraz. Amerika leghírhedtebb bűnözői kerültek ide, mivel földrajzi fekvése miatt a legbiztonságosabb és egyben legszigorúbb börtön lett. Olyan neveket találhatunk a rablistában, mint Al Capone vagy George „Machine Gun” Kelly. 1934 és 1963 között 1576 elítéltett tartottak fogva, ebből sosem tartózkodhatott 250 rabnál több egyidejűleg a szigeten. Az őrök is a szigeten éltek, családjukkal együtt. Számuk 300 körül mozgott.

A fogvatartottak cellája 1, 50×2, 70 méteres volt, melyben a WC, az ágy és egy mosdó fért el. A rabok élete egyhangúan telt. Minden nap ugyanúgy zajlott le: reggel 06.30-kor hagzott el az ébresztő, 07.00-kor reggeli, azután munka, 11.40-kor ébéd, aztán újra munka, a vacsora 16.20-kor volt, a lámpaoltásra 21.30-kor került sor. Csak ritkán olvashattak újságot vagy hallgathattak rádiót, és egy hónapban egyszer egy órát kaptak látogatók fogadására.

Szövetségi börtönként való működésének időszakában 36 fogoly próbált meg szökési kísérletet végrehajtani, ezek közül állítólag egyik sem volt sikeres. Habár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Frank Morris és két társa, az Anglin testvérpár 1962-ben megszöktek cellájukból és csónakon elhagyták a szigetet. A hatóságok nyomozásba kezdtek, de semmi jel nem utalt arra, hogy a szökött fegyencek életben maradtak.

1963. március 21-én Robert F. Kennedy, amerikai igazságügyminiszter bezáratta a San Francisco-i-öbölben fekvő Alcatraz-szigeten hosszú évek óta működő börtönt. Bezárása mellett többek között olyan ésszerű indokok szerepeltek, mint a túlságosan magas fenntartási költségek, illetve a börtön állapotának rohamos romlása.

A sziget a rajta lévő börtönnel együtt 1972 óta már csak a legismertebb amerikai turisztikai látványosságok közé tartozik.