Az Eiffel-torony befejezése

1887-ben Gustave Eiffel cége megbízást kapott a Stephen Sauvestre és Emile Nouguier építészek által tervezett torony kivitelezésére. Kezdetben a terveket maga Eiffel is kétkedve fogadta, azonban a világkiállítás közeledett és az idő szorítása miatt elfogadta a megbízást.

Az Eiffel-torony beruházása mintegy 7 millió frankba került, egy millióval többe, mint ahogyan azt korábban Eiffel prognosztizálta. A költségek azonban elég hamar megtérültek, hiszen már 1889-ben több százezren keresték fel a tornyot a világ minden tájáról. Eiffel maga az építményt csak „a 300 méteres torony”-ként emlegette, a párizsi kritikusok adták neki az Eiffel-torony nevet.

Az Eiffel-torony a francia közvélményt igen komolyan megosztotta, hiszen a megépítését nagyon sokan ellenezték, köztük olyan ismert emberek, mint Paul Verlaine, Guy de Maupassant vagy Alexandre Dumas. „Tragikus sorsú utcalámpá”-nak, „gyárkémény”-nek titulálták, ami szerintük Párizs szégyene. 1887-ben egy kritika a következőképpen szapulta Eiffelt és tervét: „Képzelje el, ahogyan majd ez a nevetséges torony, ami a maga barbár megjelenésével olyan, mint egy ipartelep gyárkéménye, megszégyeníti az összes emlékművünket.”

1889. március 31-én fejezték be a 312 méterével rekordmagasságot felállító Eiffel-toronyot, ami csak húsz évre kapott fennállási engedélyt. Az eredeti elképzelések alapján 1909-ben le kellett volna bontani, ehelyett azonban antennaállomást hoztak létre a tetején.

Az ellenzőknek tehát csalódniuk kellett, nemcsak hogy megépült az Eiffel-torony, hanem rövid időn belül a világ egyik legismertebb turisztikai látványossága lett.