Ki követte el a pápa elleni merényletet?

A keletnémet titkosszolgálat volt vezetőjének levelei szerint, és a Stasi-akták alapján a bolgárok voltak a végrehajtók, a KGB pedig a parancskiadó – írta szerdai számában a Corriere della Sera című olasz napilap az 1981-es pápa elleni merényletről.

A milánói lap azt állítja a csak közvetve, bolgár sajtónyilatkozatok alapján idézett Stasi-aktákra hivatkozva, hogy a KGB, az egykori szovjet állambiztonsági szolgálat adott parancsot a pápa elleni merényletre, s bolgár ügynökök voltak a végrehajtók. A Corriere della Sera szerint e dokumentumok tucatnyi lapon keresztül bizonyítják azt a forgatókönyvet, hogy a bolgár végrehajtók Agcát és más török terroristákat bérgyilkosokként használták fel. Az egykori NDK titkos ügynökeinek jutott feladatul az egész akció irányítása, illetve a nyomok eltüntetése és a nyomozás tévútra terelése az 1981-es merénylet után.

Bolgár-keletnémet együttműködés, háttérben a KGB

E leveleket az olasz lap állítása szerint a német kormány ásta elő a Stasi-archívumokban, s adta át Bulgáriának. Szófia ugyanakkor – mint a bolgár kormányszóvivő a napokban ígéretet tett erre – e dossziét átadja az olasz parlament úgynevezett Mitrohin-bizottságának, amely az egykori kelet-európai szocialista országok titkosszolgálatainak olaszországi tevékenységét vizsgálja. A dokumentumok az olasz lap szerint bizonyítják a KGB, a Stasi és a bolgár titkosszolgálat érintettségét és egyben – igaz, eltérő mértékű – felelősségét is.

A Corriere della Sera állításait bolgár sajtónyilatkozatokra alapozza, amelyek szerint a német fél által átadott „ezer dokumentum közül 10, esetleg 60 oldal – főként levelezések – foglalkozik a pápa elleni merénylettel, s amelyekben az NDK titkosszolgálatának ügynökei segítséget és együttműködést kérnek bolgár kollégáiktól, hogy ki lehessen védeni a balkáni köztársaságnak a pápa elleni merényletben való érintettségére vonatkozó verziókat”.

Az olasz lap szerint ezzel egybehangzóan nyilatkozott a merénylet ügyét vizsgáló Ferdinando Imposimato olasz bíró is az Oggi című olasz hetilapnak is, aki Markus Wolf egykori Stasi-főnökkel folytatott beszélgetéseire hivatkozva utalt a KGB, a Stasi és a bolgár titkosszolgálatok érintettségére. Imposimato szerint a kudarccal végződött merénylet után e titkosszolgálatok mindent megpróbáltak, egészen a pápa és az akkori olasz köztársasági elnök, Pertini zsarolásáig, hogy rábírják őket a börtönben vallani kezdett Ali Agca szabadon bocsátására. Az olasz bíró azt állítja, hogy a pápa elleni merénylet terve még 1979-ben született a Krímben, Andrej Gromiko és Leonyid Brezsnyev lengyel vezetőkkel folytatott megbeszélésén.

A pápa elleni merénylet politikai háttere

A pápa elleni merényletre a hidegháború egyik legsötétebb korszakában, akkor került sor, amikor Lengyelországban a gazdasági és politikai válság a tetőpontjára hágott 1981-ben. A lengyel sztrájkmozgalom, a Szolidaritás szakszervezet felemelkedése a kommunista rendszer létalapjait rengette meg Gdanskban és a többi városban. Az államszocializmus utolsó reményeit foszlatta szét, hogy éppen a lengyel munkásoknak van elege abból, hogy a nevében olyan politikusok gyakorolják a hatalmat, akiket Moszkva ültetett székükbe.

A szovjetek kegyeit kereső helyi politikusok, Jaruzelski tábornok vezetésével 1981-ben szükségállapotot vezettek be Lengyelországban, utólag ezt azzal igazolták, hogy így sikerült elhárítaniuk a szovjetek direkt katonai beavatkozását. Ezzel egyidejűleg a lengyel pápa személye is fontossá vált, akit 1978-ban választottak meg posztjára. Már egy év múlva egymillió ember előtt celebrált misét a pápa Lengyelországban, ahol a vallásszabadságra hívott fel. 1980-ban pedig a pápa támogatásáról biztosította a frissen fellépő Szolidaritás szakszervezetet.

A pápa személye szimbólum a katolikus Lengyelországban, így az ellene kitervelt merénylet a lengyel ellenzékre való lecsapást is előkészítette. Az egyházellenesség később, a nyolcvanas években továbbra is jellemző volt a varsói kommunista-katonai rezsimre, Jaruzelski tábornok uralmára. A lengyel belügy emberei ugyanis megölték 1984-ben Jerzy Popieluszko atyát, akit az ellenzékkel való együttműködéssel vádoltak. Ez nem is volt alaptalan, legalábbis, ha azt a humanitárius segítséget ellenzékiségnek tekintjük, amit a pap adott a katonai diktatúra által üldözötteknek. Popieluszko – akit a pápa is támogatott – 1982-ben nyíltan is kiállt az emberi jogok védelmében, nem véletlenül állt útjában a lengyel kommunista rezsimnek.

Közben Jaruzelski hivatalosan többször is találkozott a pápával, akit 1983-ban és 1987-ben is fogadtak Lengyelországban. Az utóbbi alkalommal még bélyeget is megjelentettek a kommunista diktátor és a pápa arcképével.

A pápa elleni merénylet

II. János Pál pápára 1981. május 13-án lőtt rá a római Szent Péter téren egy török szökevény rab, Mehmet Ali Agca. Agca a jobboldali török terrorcsoport, a Szürke Fakasok tagja volt, és korábban fenyegető leveleket írt a pápának. Agca egy török börtönből szökött meg, ahol azért tartották fgva mert megölt egy baloldali írót, Abdi Ipekcit. A pápa elleni merénylet utáni elfogásakor Agca azt állította, hogy a bolgár titkosszolgálatnak dolgozott, amikor rálőtt a katolikus egyházfőre. Ugyanakkor már a merénylet után gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy egyedül a bolgárok aligha lettek volna képesek megszervezni a merényletet, amely az ortodox vallású Bulgária számára amúgy sem tűnt érthető cselekménynek. A merénylet jóval inkább Moszkva érdekeit szolgálta, hogy a katolikus Lengyelországban megszilárdíthassák elnyomó apparátusukat.