Mégsem Kelet-Afrikából ered az emberiség?

Francia és angolszász kutatók évek óta rendeznek különös versenyfutást. Mindannyian saját országuk egykori gyarmatain vélik megtalálni az emberiség legrégebbi ősét, vagyis egyre közelebb jutnak – reményeik szerint – a Darwin által feltételezett közös őshöz. Ez a hipotetikus közös ős volna az a hiányzó láncszem, amely az emberek, pontosabban az emberelődök (hominidák) és az emberszabású majmok szétválását megelőzően élt, s amelyből kettéágazva a két nagy csoport később önálló fejlődési pályára állt. Vagyis a hominidákból kifejlődött a mai ember, a Homo sapiens (200 ezer éve), majd a Homo sapiens sapiens (néhány tízezer éve), míg az emberszabású majmok sajátos evolúcióval több ágra bomlottak, és kialakultak például az ügyes és okos csimpánzok vagy a hatalmas gorillák.

Kelet- vagy Közép-Afrika az emberiség bölcsője?

Míg az angolszász tudósok Kenyában, Tanzániában és Etiópiában keresgélnek, vagyis Kelet-Afrikában sejtik az emberiség bölcsőjét, addig a franciák – minthogy nekik a közép- és észak-afrikai gyarmataik helyén lévő mai országokban jutottak kutatási engedélyek – Csádban feltételezik ugyanezt.

A Toumai-nak – amely a helyi goran nyelven „az élet reményét” jelenti – nevezett lényre 2002-ben bukkant rá a francia Michel Brunet vezette kutatócsoport. Brunet a poitiers-i egyetem kutatója, s három évvel ezelőtt egy csaknem teljes koponyát, több állkapocsdarabot és számos fogat talált a csádi sivatagban.

Az ugyanebben a geológiai rétegben talált állati csontok azt sugallják, hogy Toumai mintegy hétmillió éve élhetett. Ezzel ő a legősibb hominida lenne – ha bebizonyosodik a francia kutatók feltételezése.

Maradnak a kételyek

A csádi felfedezés jelentős ellenérzéseket keltett Etiópiában és Kenyában – azokban az országokban, ahol a Great Rift Valley, a Nagy Hasadékvölgy húzódik –, ahol angolszász kutatók munkája és felfedezései nyomán eddig úgy hitték, hogy az ő területükről ered a modern ember, vagyis az egész emberiség. A paleontológusok egy része szerte a világon szintén vitatja Brunet-ék megállapításait.

A kritikusok szerint Toumai koponyája túlzottan lapult ahhoz, hogy valóban egy hominidáé legyen. Emiatt nem rendelkezhetett olyan agyi kapacitásokkal, képességekkel, amelyek az embert kiemelik a környezetéből. A koponya kis mérete azt is sugallja, hogy ez a lény nem lehetett magasabb 120 centiméternél, ami egy sétáló csimpánz magasságának felel meg.

Röviden összefoglalva: Toumai nem viselhetné a bírálók szerint a Brunet által neki adott, és a hominidákra utaló Sahelanthropus tchadensis tudományos nevet. Toumai ugyanis az ellenzők szerint egy egyszerű emberszabású majom volt.

Újabb érvek Toumai hominida jellege mellett

Rekonstruált fej

A Toumai-ban „hívők” most újra aktivizálódhatnak, minthogy a brit tudományos folyóiratban, a Nature-ben két tanulmány jelent meg csütörtökön erről a furcsa lényről. Háromdimenziós számítógépes rekonstrukciót készített például egy svájci antropológus, Christoph Zollikofer által irányított team, amely gorillákkal és csimpánzokkal hasonlította össze Toumai koponyáját, annak hajlatait, szögeit, illetve a koponya kapacitását.

Ez utóbbinak a vizsgálata szerint a Sahelanthropus valóban hominida volt, nem pedig egy nagy afrikai emberszabású majom. Még fontosabb megállapítás, hogy Toumai koponyaszerkezete arra utal, hogy a lény képes volt felegyenesedve, két lábon járni. Ezt elsősorban az a lyuk bizonyítja, amelyen keresztül a gerinc csatlakozik a koponyához, s amely Toumai koponyáján is megtalálható. Nos, ez a lyuk inkább hasonlatos a hominidákéhoz Zollikofer szerint, mint az emberszabású majmokéhoz.

Zollikoferék rekonstrukciójára azért is nagy szükség volt, mert a Sahelanthropus koponyája a több millió év után, amelyet a földben töltött, igen erősen deformálódott. (Mindez talán válasz lehet a lapultságát kifogásoló kritikákra is.)

Korábban jelent meg az ember elődje

Mindez azt jelenti, hogy már a korai hominidáknál megjelent a bipedalizmus, vagyis a két lábon való járás. A bipedalizmus közvetlenül azután jelenhetett meg, hogy kettévált a csimpánzok és az emberek fejlődési vonala – vélik a kutatók.

Egy másik tanulmány, amelyet maga Brunet, a Sahelanthropus „keresztapja” írt, arról számol be, hogy újabb fogakat és állkapocs töredékeket találtak Észak-Csádban, közel ahhoz a helyhez, ahol Toumai-ra rábukkantak. E leletek Brunet szerint ismét igazolják, hogy nem egy afrikai majomról, hanem egy hominidáról van szó.

Ha Toumai-t befogadja tudományos világ, az azt jelenti, hogy a Nagy Hasadékvölgytől 2500 kilométerre nyugatra is éltek hominidák, vagyis a Great Rift Valley-től messze is léteztek az ember elődei, s valószínűleg jóval korábban tűntek fel az evolúció színpadán, mint azt eddig hitték. Toumai azt is bizonyítja, hogy a hominidák igen gyorsan fejlődtek ki – a csimpánz-ág leválása után, vagyis a közös ős szétágazását követően. Ugyanakkor a pontos út, amelyet a Sahelanthropustól a modern emberig a hominidák bejártak, egyelőre ismeretlen.

Továbbra is vannak azonban tudósok, akik kételkednek abban, hogy a Sahelanthropus képes lett volna a két lábon való járásra. A kétkedőket persze egy olyan lelet győzné meg, amely nem a koponyából származik, hanem mondjuk a térd vagy a láb, a lábfej egyik darabja lenne. Megint mások azt sem tartják kizártnak, hogy a Sahelanthropusnak nem voltak utódai, és egy kihalt ágat képvisel az ember evolúciójában.