Leó, Szaniszló, Glória2021. április 11., vasárnap
Kultúra

Mégsem Kelet-Afrikából ered az emberiség?

2005.04.08.Admin
National Geographic Magyarország

Két tudóscsoport is azt állítja, hogy a mai Csád területén - azaz Afrika északi, középső részén - élt a jelenleg ismert legkorábbi emberelőd. A hétmillió éves leletről évek óta folyik a vita, s most a Toumai-nak nevezett lényről újabb meggyőző adatok, sőt kiegészítő leletek kerültek elő.

Francia és angolszász kutatók évek óta rendeznek különös versenyfutást. Mindannyian saját országuk egykori gyarmatain vélik megtalálni az emberiség legrégebbi ősét, vagyis egyre közelebb jutnak – reményeik szerint – a Darwin által feltételezett közös őshöz. Ez a hipotetikus közös ős volna az a hiányzó láncszem, amely az emberek, pontosabban az emberelődök (hominidák) és az emberszabású majmok szétválását megelőzően élt, s amelyből kettéágazva a két nagy csoport később önálló fejlődési pályára állt. Vagyis a hominidákból kifejlődött a mai ember, a Homo sapiens (200 ezer éve), majd a Homo sapiens sapiens (néhány tízezer éve), míg az emberszabású majmok sajátos evolúcióval több ágra bomlottak, és kialakultak például az ügyes és okos csimpánzok vagy a hatalmas gorillák.

Kelet- vagy Közép-Afrika az emberiség bölcsője?

Míg az angolszász tudósok Kenyában, Tanzániában és Etiópiában keresgélnek, vagyis Kelet-Afrikában sejtik az emberiség bölcsőjét, addig a franciák – minthogy nekik a közép- és észak-afrikai gyarmataik helyén lévő mai országokban jutottak kutatási engedélyek – Csádban feltételezik ugyanezt.

A Toumai-nak – amely a helyi goran nyelven „az élet reményét” jelenti – nevezett lényre 2002-ben bukkant rá a francia Michel Brunet vezette kutatócsoport. Brunet a poitiers-i egyetem kutatója, s három évvel ezelőtt egy csaknem teljes koponyát, több állkapocsdarabot és számos fogat talált a csádi sivatagban.

Az ugyanebben a geológiai rétegben talált állati csontok azt sugallják, hogy Toumai mintegy hétmillió éve élhetett. Ezzel ő a legősibb hominida lenne – ha bebizonyosodik a francia kutatók feltételezése.

Maradnak a kételyek

A csádi felfedezés jelentős ellenérzéseket keltett Etiópiában és Kenyában – azokban az országokban, ahol a Great Rift Valley, a Nagy Hasadékvölgy húzódik –, ahol angolszász kutatók munkája és felfedezései nyomán eddig úgy hitték, hogy az ő területükről ered a modern ember, vagyis az egész emberiség. A paleontológusok egy része szerte a világon szintén vitatja Brunet-ék megállapításait.

A kritikusok szerint Toumai koponyája túlzottan lapult ahhoz, hogy valóban egy hominidáé legyen. Emiatt nem rendelkezhetett olyan agyi kapacitásokkal, képességekkel, amelyek az embert kiemelik a környezetéből. A koponya kis mérete azt is sugallja, hogy ez a lény nem lehetett magasabb 120 centiméternél, ami egy sétáló csimpánz magasságának felel meg.

Röviden összefoglalva: Toumai nem viselhetné a bírálók szerint a Brunet által neki adott, és a hominidákra utaló Sahelanthropus tchadensis tudományos nevet. Toumai ugyanis az ellenzők szerint egy egyszerű emberszabású majom volt.

Újabb érvek Toumai hominida jellege mellett

 Rekonstruált fej

Rekonstruált fej

A Toumai-ban „hívők” most újra aktivizálódhatnak, minthogy a brit tudományos folyóiratban, a Nature-ben két tanulmány jelent meg csütörtökön erről a furcsa lényről. Háromdimenziós számítógépes rekonstrukciót készített például egy svájci antropológus, Christoph Zollikofer által irányított team, amely gorillákkal és csimpánzokkal hasonlította össze Toumai koponyáját, annak hajlatait, szögeit, illetve a koponya kapacitását.

Ez utóbbinak a vizsgálata szerint a Sahelanthropus valóban hominida volt, nem pedig egy nagy afrikai emberszabású majom. Még fontosabb megállapítás, hogy Toumai koponyaszerkezete arra utal, hogy a lény képes volt felegyenesedve, két lábon járni. Ezt elsősorban az a lyuk bizonyítja, amelyen keresztül a gerinc csatlakozik a koponyához, s amely Toumai koponyáján is megtalálható. Nos, ez a lyuk inkább hasonlatos a hominidákéhoz Zollikofer szerint, mint az emberszabású majmokéhoz.

Zollikoferék rekonstrukciójára azért is nagy szükség volt, mert a Sahelanthropus koponyája a több millió év után, amelyet a földben töltött, igen erősen deformálódott. (Mindez talán válasz lehet a lapultságát kifogásoló kritikákra is.)

Korábban jelent meg az ember elődje

Mindez azt jelenti, hogy már a korai hominidáknál megjelent a bipedalizmus, vagyis a két lábon való járás. A bipedalizmus közvetlenül azután jelenhetett meg, hogy kettévált a csimpánzok és az emberek fejlődési vonala – vélik a kutatók.

Egy másik tanulmány, amelyet maga Brunet, a Sahelanthropus „keresztapja” írt, arról számol be, hogy újabb fogakat és állkapocs töredékeket találtak Észak-Csádban, közel ahhoz a helyhez, ahol Toumai-ra rábukkantak. E leletek Brunet szerint ismét igazolják, hogy nem egy afrikai majomról, hanem egy hominidáról van szó.

Ha Toumai-t befogadja tudományos világ, az azt jelenti, hogy a Nagy Hasadékvölgytől 2500 kilométerre nyugatra is éltek hominidák, vagyis a Great Rift Valley-től messze is léteztek az ember elődei, s valószínűleg jóval korábban tűntek fel az evolúció színpadán, mint azt eddig hitték. Toumai azt is bizonyítja, hogy a hominidák igen gyorsan fejlődtek ki – a csimpánz-ág leválása után, vagyis a közös ős szétágazását követően. Ugyanakkor a pontos út, amelyet a Sahelanthropustól a modern emberig a hominidák bejártak, egyelőre ismeretlen.

Továbbra is vannak azonban tudósok, akik kételkednek abban, hogy a Sahelanthropus képes lett volna a két lábon való járásra. A kétkedőket persze egy olyan lelet győzné meg, amely nem a koponyából származik, hanem mondjuk a térd vagy a láb, a lábfej egyik darabja lenne. Megint mások azt sem tartják kizártnak, hogy a Sahelanthropusnak nem voltak utódai, és egy kihalt ágat képvisel az ember evolúciójában.

Hozzászólások

Úgy tűnik, a szkíták nem csak nomád életformát követtek

Úgy tűnik, a szkíták nem csak nomád életformát követtek

A szkítákról Hérodotosz óta él a kép, mely szerint mozgékony, nomád népcsoportot alkottak.

Továbbra is rejtély, mi okozta az ősi város bukását

Továbbra is rejtély, mi okozta az ősi város bukását

Az egykor 15 ezer lelkes Cahokia a 19. század előtti Észak-Amerika legnagyobb települése volt, halmai még ma is láthatóak Illinois államban.

Oxigénhiányos állapotban alkothattak az őskori művészek

Oxigénhiányos állapotban alkothattak az őskori művészek

A megváltozott tudatállapotot szándékosan idézhették elő, hogy segítse a különleges rajzok létrehozását.

Virtuális túrán járható be Libanon ősi városa

Virtuális túrán járható be Libanon ősi városa

Az ingyenes platformon megnézhetjük, hogy hogyan nézett ki Baalbek időszámítás szerint 215-ben.

Szomorú titkot rejt a svéd püspök sírja

Szomorú titkot rejt a svéd püspök sírja

Peder Winstrup püspök 1679-ben hunyt el, holtteste a 17. század egyik legjobb állapotban konzerválódott emberi maradványa. A főpap nyughelye ugyanakkor nem csak emiatt érdekes.

National Geographic 2021. márciusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

11 160 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket