Szex a kőkorszakban

Jó három éve két dologról biztosan meg volt győződve a régészek zöme: egyrészt szexuális aktust nyíltan és módszeresen legelőször a görögök ábrázoltak cserépedényeiken, másrészt kezdetben náluk is inkább csak nők kerültek terítékre. A Vénusz-kultuszba kategorizált szobrocskák olyan női alakokat ábrázolnak, melyeken a fenék és a mellek mérete aránytalanul nagy. A cserépedényábrázolásoknál jóval régebbi Vénusz szobrocskákat azonban egyértelműen a termékenységkultusz „rovására” írták, éppen ezért nem tudtak mit kezdeni azzal a szobrocskarészlettel, mely több mint két éve került elő a földből Lipcse környékén.

A germán Adonisz

2003. augusztusában egy mélyépítési munkálat során ugyanis olyan egykori szemetesgödörre bukkantak, mely darabokra tört szobrocskákat rejtett a föld mélyén. Ezen szobrocskák közül a legtöbb figyelmet egyértelműen a zschernitz-i Adonisznak elnevezett torzó kapta. Az alig 8 cm nagyságú szoborrészlet pontosan egy férfi nemi szervét, alaposan megmunkált herezacskóját valamint felső combját és derekát ábrázolja – kissé előrehajló pózban. A szobrocska feje, hasa és alsó lábszára hiányzik, teljes épségében azonban kb. 30 cm nagyságú lehetett, és régészek becslése szerint nagyjából 7200 évvel ezelőtt készíthették.

A két évvel ezelőtti szenzációs lelet már önmagában is sokakat késztetett a szexualitás történetének újragondolására, egy most megtalált másik szoborrészlet azonban akár forradalmasíthatja is a szexualitás történetírását. A szintén a lipcsei lelőhelyen felfedezett szoborrészlet méretben teljesen azonos a szászországi Adoniszéval: a vádlitól a medencecsontig épségben megmaradt szobor a kis férfiszobrocskához hasonlóan 8 cm körüli, ráadásul jól kivehetően egy női alak lábairól és medencéjéről van szó. Ami pedig összeköti a két szobrocskát az nem más, mint hogy a női alak szintén kissé előredől: a közösülés később gyakran ábrázolt pózát formázva ezzel.

Őspornó vagy termékenységkultusz?

A vita nem is igazából akörül robbant ki, hogy vajon valóban nemi aktusról van-e szó jelen esetben. Nem is az a kérdés, hogy vajon ez számít-e a közösülés legkorábbi ábrázolásának. Mindkettőre egyöntetű igennel felelnek a különféle véleményeket vallók. Az eltérés akkor mutatkozik meg, ha meg kell magyarázniuk, miért is „vetemedhetett” őseink egyike arra, hogy szobor formát adjon nemi vágyainak.

A tabu-iskolához tartozók szerint itt a szexualitást csakis a termékenység-kultusz részeként lehet értelmezni ebben a korban. Szerintük az emberiséget már kezdetek óta a szokások által szigorúan előírt szabályok kötötték gúzsba – mármint ami a szexet illeti. Az ősemberek sem élhették ki ösztöneiket, a fallikus szimbólumok ábrázolásai, melyek több mint 32 ezer évre nyúlnak vissza, ugyanúgy a termékenységkultusz részét képezik, mint a fiatalabb Vénusz-szobrok.

Az ezen iskolához tartozók elsősorban azzal érvelnek, hogy a szexuális örömök féktelen élvezete olyan mértékű túlnépesedéshez vezetett volna, mely a túlélési esélyeket ugyancsak rontotta volna. Még Darwin is úgy érvel, hogy az emberek ősei számára nemcsak emiatt jelentett veszélyes konfliktusforrást a féktelen közösülés, hanem azért is, mert a szexuális vágy rivalizás forrása is lehetett egy-egy törzsön belül. Ezzel azonabn gyengült volna a törzs ereje, túlélőképessége pedig szintén hanyatlott volna.

Egyre több szociálbiológus ezzel szemben azzal érvel, hogy az ősemberek életében még ismeretlen volt az intimitás fogalma: kunyhóik és településeik egyáltalán nem úgy voltak kiképezve, hogy ott a szigorú szexuális előírások teljesíthetőek lettek volna. Szerintük elődeink kedvük szerint hemperegtek a bokrok között, a teljes szabadosság jellemezte viselkedésüket, a szégyen érzete pedig csak a komplexebb társadalmak kialakulásával jelent meg. A különféle ábrázolások, legyen szó Vénusz szobrokról, vagy primitív falfestményekről arról tanúskodnak a szociálbiológusok szerint, hogy őseinknek mindig csak egy dolog járt a fejében: a közösülés.

Egy biztos: hétezer éves az első megörökített közösülés

A tabu-iskola követői szerint ugyanakkor nehéz elhinni, hogy a szexualitás sokrétű ábrázolása öncélú pornográfia lett volna már a kezdetektől fogva. Újabb vizsgálatok szerint a Vénusz ábrázolások zöme sem egyszerűen csak csupasz női testet ábrázol: legtöbbje ugyanis állapotos is egyben. A termékenység szabályozása már kezdettől fogva egyik alapkérdése az emberi evolúciónak: ebbe a szigorú természeti rendbe sokak szerint nem fér bele az örömkeresést célként tételező ősember képe.

Az azonban nehezen tagadható, hogy az eddig ismert és a termékenység-kultusz körébe utalt őskori és ókori szobrocskák elsősorban női alakokat ábrázoltak. Férfiak, legfőképpen pedig férfi nemi szerv sehol sem jelent meg a termékenység szimbólumok környékén. Úgy tűnik tehát, hogy egy ideig még elvitatkoznak egymással a két iskola képviselői, a kívülállók számára pedig marad a bizonyosság: Kr.e. 5000 körül valakik valamilyen célból már megörökítették a nemi aktust.