Kezdetét vette az Eichmann-per

A második világháború után a szövetséges győztes hatalmak Nürnbergben katonai bíróság elé állítottak a haborús bűnökkel vádolt náci vezetőket, diplomatákat. Voltak, akik halálos ítéletet kaptak, voltak akik öngyilkosságba menekültek, és voltak olyan szerencsések, akiknek sikerült Dél-Amerikába menekülni az igazságszolgáltatás elől.

A szerencsések közé tartozott Adolf Eichmann is, aki a második világháború alatt a zsidók deportálását és tömeges kiirtásását szervezte. 1945-ben ugyan amerikai fogságba került, innen azonban sikerült megszöknie. 1950-ig Németországban élt hamis papírokkal, majd a német-katolikus körök segítségével Olaszországon át Argentínába menekült.

Egy Dél-Amerikában eltöltött nyugodt évtized után azonban a Mossad ügynökei több hónapos megfigyelés után, 1960. május 11-én elfogták Adolf Eichmannt. Az ügynökök leszólították az utcán, majd rövid beszélgetés után betuszkolták egy autóba. Miután Argentína és Izrael között nem volt kiadatás, ezért még 10 napot Argentínában tartották fogva, azt követően pedig Izreaelbe csempészték.

1961. április 11-én Jeruzsálemben megkezdődött az Adolf Eichmann elleni per, mely során 14 vádpontot hoztak fel ellene. Háborús bűnökkel, a zsidók és az egész emberiség ellen elkövetett rémtettekkel vádolták. A vád mintegy 100 tanút, 2000 bizonyítékul szolgáló iratot és 3500 oldalas kihallgatási jegyzőkönyvet sorakoztatott fel.

Eichmann elismerte a második világháború során végbevitt cselekedeteit, azonban bűnösségét tagadta: „Az én bűnöm az engedelmességem. Háborús kötelezettségeim a szolgálati eskümnek voltak alaárendelve. A vezetőréteg, – amihez én nem tartoztam – , parancsokat adott. Az akkori rendszer kiszolgálói most az áldozatok. Én is egy ilyen áldozat vagyok.”

Eichmann senkit sem hatott meg. Bűnösnek találták és 1961. december 15-én kötél általi halálra ítélték, amit 1962. június 1-én végre is hajtottak.