Roosevelt halála

Franklin D. Roosevelt 1882-ben New Yorkban született egy gazdag és hosszú múltra visszatekintő amerikai családban. Mivel apja vasútépítéssel foglalkozott, és igen sokat utazott Európába, ezért gyakran a család is elkísérte a családfőt. Több hónapot töltöttek Németországban, ahol Franklin Roosevelt még iskolába is járt egy rövid ideig. Amerikába visszatérve a Harvardon tanult, majd a Columbián jogi tanulmányokat folytatott.

1910-ben kezdődött politikai karrierje, amikor demokrata képviselőként megválasztották a Szenátusba. A politikától és az azzal járó nyilvános élet forgatagától gyermekbénulása sem tarthatta vissza. 1921 és 1926 között hiába próbálkoztak számtalan kúrával, Roosevelt testi fogyatékossága haláláig elkísérte. Anyja szerette volna, ha a családi birtok irányítását vette volna át és felhagyott volna a politizálással.

Az 1930-as és 1940-es években azonban Roosevelt az amerikai politika meghatározó figurájává vált. 1932-ban – a gazdasági válság idején – a demokrata párt színeiben indulva, legyőzte a hivatalban lévő Hoovert és Amerika elnökévé választották. Hoover próbálkozott ugyan a válság megoldásával, viszont kudarcot vallott. Így sokan az új elnökben látták a megváltót. Roosevelt nem is okozott csalódást és az által meghirdetett „New Deal” politikát sikerrel valósította meg. Ezzel az új programmal felszámolták a gazdasági krízist és annak az élet minden területére kiható súlyos kísérőjelenségeit.

Rooseveltet négyszer választották egymás után Amerika elnökévé, amelyre azóta sem volt példa az amerikai történelemben. A Hitler által elmebetegnek titulált Rooseveltet még a második világháború alatt is megválasztották elnöknek, habár a negyedik mandátumát már nem töltötte le.

1945. április 12-én a magas vérnyomással és súlyos szívproblémákkal küzdő Roosevelt meghalt. Az aznapi bejelentés a következőképpen közölte az elnök halálát: „Egy sajtóügynökség éppen most adta hírül, hogy Roosevelt elnök halott. Az elnök agyvérzésben hunyt el. A hírek szerint Warm Springben érte őt a halál.”