Forradalmi áttörés az ókorkutatásban

Egy különleges eljárásnak köszönhetően Szophoklész, Euripidész és Hésziodosz elveszettnek hitt drámái, költeményei és epikai művei válnak nemsokára olvashatóvá. Hozzáértők második reneszánszról, az ókortudomány forradalmáról beszélnek, mivel az elkövetkező időszakban legalább egyötödével több ókori remekművet elemezhetnek tudósok és laikusok.
A múlt hét végén siker koronázta az Oxfordi Egyetem egyik kutatócsoportjának erőfeszítéseit: a műholdas technológiából ismert infravörös sugár segítségével olyan, az oxürhünkhoszi papiruszokon eleddig olvashatatlannak vélt feljegyzésekhez fértek hozzá a kutatók, melyek valóságos kincsesbányái lehetnek az ókortudománynak. A papiruszok rossz állapota miatt szabad szemmel olvashatatlan vonalak egységes egésszé állnak össze az új technikai eljárás alkalmazásának köszönhetően.
Az ókor Szent Grálját találták meg
A kutatócsoport tagjai arról beszélnek, hogy az új módszernek köszönhetően tulajdonképpen az ókor Szent Grálját találták meg, hiszen olyan, eddig ismeretlen irodalmi remekművek váltak hozzáférhetővé, amelynek létéről csak sejtéseik voltak vagy pedig egyáltalán nem is feltételezték, hogy léteztek. Az infravörös technika segítségével Szophoklész Epigonoi című drámája, Euripidész eleddig teljesen ismeretlen művei, Archilokhosz epikai műve, sőt Hésziodosz elveszettenek hitt írásai is teljes egészében olvashatóak lesznek. Ezen kívül a töméntelen mennyiségű hivatalos irat, feljegyzés, nyilvántartás, kimutatás és jegyzék az ókori mindennapi életre vonatkozóan is annyi adatot tartalmaz, hogy az ókortudósok joggal remélik: tudományterületük hatalmas változásnak néz elébe, az ókori társadalmak gazdasági és politikai élete eddig nem ismert mélységekig válik megismerhetővé.
A legtöbb megkérdezett ókortudós valóban csak az elragadtatás szavaival tudta megfogalmazni, hogy a több mint egy évszázada felfedezett papiruszok most mégis „beszélni kezdenek”. Amikor a 19. század végén két angol tudós felfedezte az Egyiptom középső részén található Oxürhünkhosz nevű település közelében azt a mintegy 400 ezer papiruszt, melyek sejtéseik szerint nemcsak a hétköznapi élet feljegyzéseit, hanem ókori remekműveket is magukban foglaltak, akkor egyszerre fogta el őket kitörő lelkesedés és frusztráció. A felfedezés örömébe ugyanis üröm vegyült: a papiruszokat férgek rágták meg, az írás nemcsak elmosódott volt, hanem hiányos is, ennek köszönhetően pedig olvashatatlan.
Az oxürhünkhoszi papiruszok
Egy ókori szemétlerakó hely kellős közepén 1896-ban két fiatal angol tudós valamilyen sugallattól vezérelve kutatni kezdett. Kezdetben maguk is kételkedtek, hogy vajon a sivatag kellős közepén, egy szemétdomb tetején valóban találnak-e valamilyen értékelhető leletet. Nemsokára azonban kiderült: a szemétdomb egy kincsesbánya, ráadásul a különleges klimatikus viszonyoknak és a föld alacsony nedvességtartalmának köszönhetően nemcsak többezer éves fadíszek, hanem még a papirusz is viszonylagos épségben megmaradt.
A viszonylagos épség azonban kevésnek tűnt: bár Hunt és Greenfell eredetileg elveszett irodalmi remekművek után kutatott, valójában csak néhány irodalmi értékkel bíró írás volt olvasható állapotban a papiruszokon. Pindarosz, Szappho és Szophoklész egy-egy írásásának felfedezett töredékei mellett, az ásatások legnagyobb nyertese kétségkívül Menandrosz volt, akinek több ismeretelen komédiája is előkerült a 19. század végi ásatások alkalmával. Csakhogy Hunték többre vágytak: ők Arisztotelész és Homérosz írásait keresték – mindhiába.
21. század: a második reneszánsz?
Ha tőlük nem is, más auktoroktól azonban annál több értékes mű lesz olvasható nemsokára. Richard Janko, a Uninversity College London professzora szerint „normális esetben szerencsések vagyunk, ha évente egy, maximum kettő elveszettnek hitt írást találnak meg.” A The Independent című angol lapnak nyilatkozva Christopher Pelling, az Oxfordi Egyetem professzora úgy vélte, hogy kb. a most ismert ókori irodalmi alkotások egyötödével megegyező mennyiségű értékes írás kerül elő minden valószínűség szerint az új eljárásnak köszönhetően – a kevésbé jelentős pamfletek és írások száma pedig akár meg is kétszereződhet.
Könnyen lehet, hogy a 15-16. századot követően, a 21. századot fogja az utókor a második reneszánsznak nevezni, vélik sokan. A kisebb túlzások ellenére azzal szinte mindenki egyetért: az ókori görög és római szövegek kiértékelése alapjaiban forgathatja fel az ókortudomány eddigi megállapításait. Becslések szerint mintegy ötmillió szó rejtőzik az oxfordi Sackler Library-ban tárolt papiruszokon, a mostani eredmények pedig egy 1996-ban indult projekt grandiózus munkájának gyümölcsei.
![]() |
| ![]() |