A Laokoón-csoport Michelangelo hamisítványa?

Lynn Catterson a Columbia Egyetemen terjesztette elő elméletét, amely izgalmat és ingerültséget váltott ki a művészettörténészek körében, hiszen az 1506-ban Róma mellett a föld mélyéből előkerült szoborcsoport jelentősen befolyásolta napjaink felfogását az ókori görögökről.

A Vatikáni Múzeumban található szoborcsoport Laokoón trójai főpapnak és két fiának tragikus halálát ábrázolja, akikre Pallasz Athéné két tengeri kígyót küldött. A főpap ugyanis ellenezte, hogy a görögök fából készült ajándéklovát a trójaiak bevigyék a város falai közé. A kígyók rátekeregtek Laokoónra és fiaira, és megfojtották őket.

A művészettörténészek eddig a Laokoón bűnhődését ábrázoló szoborcsoportot a görög szobrászat egyik legismertebb emlékeként, Agészandrosz és két fia, Athenodorosz és Polüdorosz rodoszi fehér márványból faragott műveként tartották számon. Pliniusz természetrajzi író is megemlíti, s azt mondja róla, hogy egy darabból faragták, és hogy Titusz császár házában áll.

A szoborcsoport furcsaságai

A szoborcsoportot 1506. január 14-én II. Gyula pápa idejében Rómában az Esquilinus dombon ásták ki, és a vatikáni gyűjteményben helyezték el. A szoborcsoport ez időtől fogva osztatlan bámulat tárgya, ám az is igaz, hogy akad néhány furcsaság körülötte, szembetűnő fogyatkozásai vannak.

Az alakok közt nincs belső kapcsolat, az apán egyedül a saját fájdalma uralkodik, s csakis az idősebbik fiúval áll szellemi kapcsolatban. Ez utóbbit nem tekintve, az alakokat csakis a rájuk tekerődzött kígyók kötik össze. Ezentúl a fiúk apjukhoz képest kicsik, ami azért szembeszökő, mert alakjuknál és testrészeik arányainál fogva meglett emberek, nagyságuknál fogva pedig gyermekek.

Mesteri hamisítvány?

A Columbia Egyetem kutatója most hétéves kutatómunkája alapján azt állítja, hogy a káprázatos szoborcsoport furcsaságai azzal magyarázhatók, hogy valójában nem kétezer éves alkotás, csupán ötszáz, és a középkor géniusza, Michelangelo készítette.

A kutató úgy véli, hogy a hírnévre és gazdagságra törekvő Michelangelónak megvolt az indítéka és az eszköze is a szobor elkészítésére. A kutató állítását többek között egy 1501-es tollrajztanulmánnyal támasztja alá, amelyen a férfi torzó hátulról Laokoón alakjára hasonlít.

Ezentúl a Catterson szerint a korabeli feljegyzések és levelezések is azt bizonyítják, hogy 1498 és 1501 között a reneszánsz művész nagyobb márványtömböket vásárolt, ám hogy mire is használta fel, arról hallgatnak a korarabeli források.

Lynn Catterson szerint a fiatal Michelangelo maga látta, hogy a Medici család milyen sokat hajlandó fizetni ókori görög vagy római alkotásokért. Catterson elmélete szerint a napi három óra alvással is megelégedő, megszállott művész párhuzamosan készítette a Laokoón-csoportot a Pietával, amelyet 1458-ban vállalt el s 1500 júliusában fejezett be.

Kereszttűzben

A művészettörténész szakmát felkavarta a teória. Richard Brilliant, a klasszikus ókor szakértője és a lapban megszólaló más művészettörténészek többsége szerint Lynn Catterson több szempontból is téved, és Michelangelo tollrajza nem hasonlít Laokoón alakjára.

Leo Steiner, egy másik Michelangelo kutató szerint egy ilyen munkát nem lehetett volna titokban tartani, ahhoz a művésznek túl sok ellensége volt.

William E. Wallace, a St. Louis-i Washington Egyetem professzora, több Michelangelóról szóló könyv szerzője viszont nem akarja elhamarkodni az ítéletalkotást. A The New York Times híradása szerint a professzor is úgy véli, túl sima volt minden a szoborcsoport felfedezése körül, amely meglepően jó állapotban, hét darabban került elő 1500 év eltelte után. A szoborcsoportra 1506-ban egy földműves talált rá nagyjából ott, ahol az idősebb Pliniusz szerint lennie kellett.