60 éve kapitulált Berlin

1945. május 2-án Németország fővárosa, Berlin kapitulált a szövetséges csapatok előtt. A BBC a következőképpen számolt be az eseményről: „Egy nagyszerű hírrel szakítjuk meg adásunkat: Berlin elesett. Sztálin bejelentette a német főváros teljes bevételét.”
1945. január 30-án Hitler az utolsó nyilvános beszédében a következőket mondta: „Elvárom a városok lakosaitól, hogy fegyvereket kovácsoljanak a harcokra, a parasztoktól, hogy a legmesszebbmenőkig saját kenyerükről lemondva adjanak élelmet katonáinknak és a munkásainknak. Elvárom minden asszonytól és lánytól, hogy a harcot éppúgy, mint eddig, a legteljesebb fanatizmussal támogassák. Minden bizodalmammal a német ifjúsághoz fordulok.”
Hitler hiába buzdította az elkeseredett németeket, 1945 januárjától – a szövetségesek megállíthatatlanul nyomultak előre. 1945. január 12-én a szovjetek keletről hatalmas offenzívába kezdtek, míg az amerikai-angol csapatok a német városokat bombázták. Németország osszeomlása már csak idő kérdése volt.
1945. április 16-án megkezdődött a Berlin elleni összevont támadás. Hitler más náci vezetőkkel együtt a berlini kancellária ötméteres betonnal és két méteres földdel befedett bunkerében bújt meg. Tanácsadói azt javasolták neki, hogy a Berghofra vonuljon, azonban ő a Berlinben való maradás mellett döntött. Speer így emlékezett vissza Hitlerre ezekben az időkben: „Egyre inkább öregemberes lett. Végtagjai remegtek, roskatag volt, húzta a lábát; hangja elbizonytalanodott, elvesztette hajdani határozottságát, ereje dadogva előadott színtelen beszédmóddá enyészett. Rohamszerű csökönyössége vissza-visszatért, most már azonban az öregemberek, s nem a kisgyerekek viselkedésére emlékeztetett. Bőre megfakult, arca felpüffedt, máskor kifogástalanul tiszta egyenruhája életének utolsó idejében gyakran elhanyagolt volt.(…) Egy idegroncs, aki képtelen kordában tartani a reakcióit.”
Ormos Mária szerint Hitlert az „a halvány remény éltette még, hogy az intakt 12. hadsereg Walther Wenck tábornok parancsnoksága alatt képes lesz a főváros felmentésére.” A Führernek mérhetetlenül csalódnia kellett, hiszen Wenck támadása összeomlott. Ebben a kilátástalan helyzetben Hitler április 30-án öngyilkosságot követett el, melyre már napok óta tudatosan készült: „Nem fogok harcolni. Túlságosan nagy a veszély, hogy csak megsebesülök és élve kerülök az oroszok kezei közé. Azt se szeretném, hogy az ellenségeim meggyalázzák a testemet. Utasítást adtam, hogy égessenek el. Fräulein Braun velem együtt akar megválni az élettől, Blondit pedig agyon fogom lőni. Higgye el, Speer, könnyen válok meg az élettől. Egy múló pillanat mindentől megszabadít, megvált a lét keserveitől.”
Németországon már semmi sem segíthetett: a Vörös Hadsereg elfoglalt több német várost, május 2-án pedig maga a birodalmi főváros is kapitulált.