Genetikailag meghatározott az egyes fajok intelligenciája?

Az Amerikai Pszichológiai Szervezet (American Psychological Association) nem éppen rasszizmusáról híres folyóiratában, a Psychology, Public Policy and Law című periodika júniusi számában ugyancsak vitatott tanulmányt tesz közzé: Arthur Jensen és Philippe Rushton különféle adatokra hivatkozva nemcsak azt állítják, hogy az emberi fajok között jelentős különbség figyelhető meg az intelligencia terén, hanem azt is, hogy mindez genetikus adottság, ami öröklődik.

Rasszista intelligenciaelméletek?

Az Egyesült Államokban időről időre fellángol a vita az emberi fajok intelligenciabeli különbségének okáról: a hatvanas évek végén éppen Arthur Jensen közölt már egy tanulmányt a szintén neves Harward Educational Review-ban, amelyben már ekkor kiállt az egyes fajok közötti IQ különbség tézise mellett. Legutóbb 1994-ben jelent meg a kérdést feszegtő tanulmány rangos amerikai folyóiratban: Richard Herrstein pszichológus és Charles Murray szociológus Haranggörbe című írásában amellett érveltek, hogy a feketék átlagos intelligenciaszintje jóval alatta van a fehérekének.

Az ügy érdekessége, hogy ennek a ténynek a legritkábban mondanak ellent a tudósok. Intelligenciakutatók ugyanis egyetértenek abban, hogy a fekete bőrű amerikaiak IQ-ja átlagosan 85 és 90 között mozog, míg a fehéreké 100 körül. Aljoscha Neubauer, a Grazi Egyetem világhírű intelligenciakutatója szintén elismeri: léteznek különbségek az egyes fajok között. A legtöbb társadalomtudós alapvetően ezt a hátrányos társadalmi megkülönböztetés számlájára írja, amikor felmerül a jelenség okára irányuló kérdés. Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy a táplálkozás és az anya viselkedése a terhesség idején szintén komoly szerepet játszik az intelligencia kialakulásában, ám mindezek a tényezők külső tényezők.

IQ verseny: a kelet-ázsiaiak vezetnek

Míg 1994-ben Herrstein és Murray határozottan meg volt győződve arról, hogy az IQ genetikusan öröklődik, és nem a környezeti hatások befolyásolják annak mértékét, addig Jensen és Rushton a most megjelent cikkben kissé árnyaltabban fogalmaz: a környezeti hatások és a genetikai öröklődés 50-50 százalékban határozza meg az emberek IQ-ját. Hangsúlyozzák, hogy így a fajok közötti különbség részben ledolgozható, amennyiben megfelelő környezetben nő fel az egyed. Ugyanakkor azt is kiemelik: nem a fehér ember a legintelligensebb.

A világsajtó ugyan a hangsúlyt a feketékkel szembeni rasszizmusra helyezi a cikk interpretálásakor, ám azt is látni kell, hogy Jensenék rasszizmusa alapvetően egy önsorsrontó rasszizmus, hiszen meglátásuk szerint a fehér ember szintén genetikusan meghatározott módon alacsonyabb átlagos intelligenciával bír, mint kelet-ázsiai rokonai. Jensen és Rushton különféle empirikus vizsgálatokra hivatkozva ugyanis nem a fehér ember „felsőbbrendűségét” hirdeti, hanem a kelet-ázsiaiakét. A szerzőpáros eltérő környezetben felnövő ikerpárok, nemzetközi IQ felmérések és a koponyák méretének összehasonlítása révén jutott erre az eredményre.

Elbutulás amerikai módra

A tanulmányt közlő folyóirat mindemellett három másik tanulmányt is közöl júniusi számában, melyek azonban határozottan más szemlélettel bírnak. Richard Nisbett már azt a tényt is kétségbe vonja, hogy valóban létezik-e a fajok közötti intelligenciakülönbség. Nisbett szerint az adatok torzításán alapul ez az előfeltevés, ráadásul a meglévő kisebb különbségek az utóbbi években szinte teljesen kiegyenlítődtek. A genetikai különbségek így a nulla felé tendálnak. Lisa Suzuki és Joshua Aronson szintén a Psychology, Public Policy and Law-ban megjelenő tanulmányában pedig azt állítja, hogy az emberben megtalálható mintegy 15-20 ezer génpárból mindössze hat százalék kapcsolható az emberi bőrszínhez.

Jensen és Rushton az ellenkező vélemények ellenére megvédik állításaikat: szerintük igenis részben genetikusan öröklődik az intelligencia, ezért a különféle támogatási programok csak részben érhetnek el sikereket. A pozitív diszkrimináció a szerzőpáros szerint a genetikai állomány okozta akadályokba ütközik, így az „affirmative action” fogalompár alatt értett támogatások célt tévesztenek. Jensen egyébként fogalmazott már ennél radikálisabban is, amikor 1992-ben egy interjújában azt állította: amennyiben nem törik meg a feketék születési rátájának emelkedése az Egyesült Államokban, akkor nemsokára az amerikai társadalom elbutulásával kell szembenézni. Hogy így lesz-e azt egyelőre nem tudni, ám sokak szerint, ha be is következik az amerikai társadalom elbutulása, az nem semmiféleképpen sem a feketék arányának növekedése miatt fog végbemenni…