Sophie Scholl, a nácikkal szembeni ellenállás mintaképe

Németországban nagy érdeklődés közepette vetítik a mozikban „Az utolsó napok” című filmet, mely Sophie Scholl életének utolsó napjait, elfogatását, kihallgatását, kivégzését dolgozza fel. De ki is volt Sophie Scholl?

1921. május 9-én Forchtenbergben született, hithű keresztény nevelést kapva pedig Ulmban nőtt fel. Óvónőnek tanult, majd 1942-től a müncheni egyetemen folytatott biológia-filozófia tanulmányokat. Bátyjával együtt, aki ugyanitt tanult az orvosi karon, csatlakozott a „Fehér Rózsa” elnevezésű náciellenes csoporthoz.

A nemzetiszocializmust elutasítva, éles kritikát fogalmaztak meg a fennálló rendszerrel szemben, és az értelmetlen háború mielőbbi befejezését követelték névtelen felhívásokkal. Más egyetemisták segítségével több város (Stuttgart, Berlin, Köln) telefonfülkéiben, autókon, utcákon hagyott illetve szétszórt szórólapokon hirdették nézeteiket. Az akció cseppet sem volt veszélytelen, hiszen a Gestapo már intenzíven nyomozott a rendszerbomlasztók után.

1943. február 18-án a Scholl testvérek bőröndben csempészték be mintegy 1700 darab szórólapot a müncheni egyetemre. Az egyetem gondnoka, Jakob Schmidt azonban rajtakapta őket, és azonnal értesítette a német titkosrendőrséget. A Gestapo szinte rögtön letartóztatta Sophie és Hans Schollt, illetve a szervezet még egy tagját, a háromgyermekes Christoph Probst-ot. A háromnapos kihallgatást egy gyors kirakatper követte, amit sokan csak „majomszínház”-ként emlegettek. A tárgyalást a mindeki által jól ismert, vérszomjas berlini bíró, Roland Freisler vezette, akiről köztudott volt, hogy az esetek 99 százalékában halálos ítéletet hoz.

1943. február 22-én mindhárom vádlottat halálra ítélték, és még ugyanazon a napon guillotine-nal ki is végezték őket. A nyomozás azonban tovább folytatódott a „Fehér Rózsa” többi tagja után, mely során sikerült még Alexander Schmorellt, Kurt Hubert és Willi Grafot kézre keríteni. 1943 áprilisában őket is halálra ítélték, melyet hat hónappal később végre is hajtottak.