Mészárlás a vallásháború jegyében
1588. május 12-én a katolikus párti Guise Henrik herceg menekülésre kényszerítette III. Henrik francia királyt. A herceget az bőszítette fel, hogy az uralkodó privilégiumokat adott a protestánsoknak.
A 16. század Franciaországban a katolikusok és a protestánsok között kibontakozó vallási színezetű politikai csatározásokkal telt. Medici Katalin ugyan házasságkötéssel fel akarta számolni a konfliktust a két csoport között, azonban az esemény balul ütött ki. Lányát, Margitot a protestáns Navarrai Henrikkel boronálta össze. Az esküvőre rengeteg hugenotta érkezett.
Néhány nappal a házasságkötés után került sor a történelem egyik leghíresebb mészárlására, a Szent Bertalan éjszakára. 1572. augusztus 23-ról 24-ére virradó éjszaka a katolikusok mintegy 200 hugenottát gyilkoltak le. A vérontás azonban a következő napokban is folytatódott, mert a felbőszített párizsi tömeg a protestánsok ellen fordult. Állítólag holttestek úszkáltak a Szajnában, és az utcák is tele voltak megcsonkított tetemekkel. A vérengzések vidékre is átterjedtek. A történészek szerint Párizsban 2-3 ezer halottal, míg vidéken 10-30 ezer halottal is lehetett számolni. Az 1572/73-as vérengzések azonban nem jelentették a vallásháborúk végét.
Az 1580-as években pont maga a király indította el az újabb vallási küzdelmet, ugyanis a hugenottáknak privilégiumokat adott. Guise Henrik herceget az uralkodónak ezen rendelete annyira felbőszítette, hogy 1588. május 12-én III. Henrik ellen fordult és a francia királyt Párizsból menekülésre kényszerítette.
Igaz, hogy Henriknek el kellett menekülnie, azonban rövid időn belül sikerült újra uralnia a helyzetet. Az ellene összefogó katolikus csoport vezérét, Guise Henriket és testvérét kivégeztette, a protestánsokkal pedig szövetséget kötött.