950 éves a tihanyi apátság

A tihanyi apátság kitüntetett szent helye hazánknak, hosszú századok során vált kikerülhetetlen részévé történelmünknek, nemzeti kultúránknak, művészetünknek és irodalmunknak – mondta a köztársasági elnök.

A tihanyi alapítólevél hitelesen leírja mindazt „ami az átalakult helyzetben rögzítendő volt, s amit a kolostor igazából jelentett”. Az alapítólevél az 58 magyar közszavával és ragjával, 33 magyar képzőjével nem csak első és becses nyelvemlékünk, hanem arról is szól, hogy „a mindennapi gazdasági forgalomban a magyar nyelv fejlett kommunikációt tett lehetővé”.

A tihanyi apátság születése a Szent Istváni keresztény államalapítás folytatásának tekinthető. I. Endre király az 1045-ös pogánylázadást követően helyreállította a Szent István-i örökséget: 1052-ben békét kötött – IX. Leó pápa közvetítésével – a német-római császárral; béke és rend lett Európában. Ezután Tihanyban, 1055-ben – Szűz Mária és Szent Ányos püspök tiszteletére – monostort alapított I. Endre, Pannónia királya.

A köztársasági elnök hangsúlyozta: a bencés kolostorok a történelem folyamán „Európa-szerte a keresztény hit és műveltség, valamint cselekvő élet és szolidaritás meghatározó intézményei voltak, a benedeki elv, az ora et labora (imádkozzál és dolgozzál) jegyében”.

Korzenszky Richárd, a tihanyi apátság perjele a monostor történelmi szerepéről szólva hangsúlyozta: a szerzetesek azért éltek ezen a helyen, hogy „művelt legyen e vidéken a föld, az ember, a szellem, a lélek, hogy rendezettebb legyen az apátság körül a világ.” A perjel emlékeztetett arra, hogy „az e világ racionalitását túlhangsúlyozó államhatalom” többször is megszüntette a szerzetesi életet: a felvilágosultnak mondott II. József a 18. század végén, a kommunista, ateista Rákosi Mátyás pedig 1950-ben. ”