A búr háború vége

A 17. században a Holland Kelet-indiai Társaság erőteljesen szorgalmazta, hogy Dél-Afrikába európaiakat költöztessenek. Ez a telepítési program olyan sikeres volt, hogy Fokföldön néhány évtized leforgása alatt a holland földművesek, azaz a búrok száma jelentős mértékben megnövekedett.

A 18. század végére a dél-afrikai helyzet a bantu-búr összeütközések miatt kimondottan feszültté vált, és ennek a problémás viszonynak a megoldását a hollandok az időközben megjelenő angoloktól várták. Ekkor még nem gondoltak arra, hogy jó száz évvel később pont a britek fognak köztük szörnyű vérontást végrehajtani.

Anglia mindig is fennhatósága alatt akarta tartani Dél-Afrikát, azonban az 1870-es évekig nem fordított maximális figyelmet rá. A változásokat végül két tényező is sűrgőssé tette. Az angolok 1867-ben rábukkantak az első gyémántbányákra, így a búrok által lakott Vaal és Oranje folyók vidéke különösen fontos területté vált a britek szemében. Másrészt a búrok nacionalizmusa egyre inkább erősödött.

1899. október 11-én kitört a háború az angolok és a búrok között. A kezdeti holland sikerek után a britek kerültek fölénybe. A búroknak hosszú távon esélye nem volt a 450 ezer angollal szemben. Kitchener tábornok új stratégiát eszelt ki. A gerilla-harcot folytató búrok farmjait leromboltatta, a termést elpusztította, hogy kiéheztetéssel térdre kényszerítse a holland telepeseket. A civil lakosságot sem kímélték. A közhiedelem szerint elsőként állítottak fel koncentrációs táborokat az angolok, ahová az asszonyokat és gyermekeket hurcolták. (Valójában a világ első koncentrációs táborait a spanyolok hozták létre Kubában, nem sokkal a búr háború előtt.) A britek a holland internáltakat nem akarták megsemmisíteni, de az élelmiszerhiány, alultápláltság és a rossz higéniai viszonyok miatt majdnem 30 ezer ember lelte halálát a táborban.

1902-re nyilvánvalóvá vált, hogy az angolokkal szemben nincs esélyük, bármennyire is elszántak a búrok. 1902. május 31-én véget ért a dél-afrikai hollandok és az angolok között évek óta tartó vérontás. Megszületett a vereenigingi békeszerződés, melynek értelmében a két búr államot, Transvaalt és Oranje Szabad Államot brit gyarmattá nyilvánították, ugyanakkor a búrok rendelkezhettek egy brit állampolgár minden jogával és a hivatali nyelv is az afrikaans (a holland egyik változata) maradt.